Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
C) Tószabályozás - II. Tószabályozás fejlődése és helyzete
A tavi vízkivételi művek elhelyezésénél általános követelmény, hogy a viharok által felkavart hordalékos víz, ülepítés nélkül ne jusson a szivattyúkba, azok szívó- és nyomórendszerébe, mert rendkívüli kopást okoz, nem említve ivóvíz esetén a tisztítás nehézségeit. Ezért ajánlatos a kikötők mólójára telepíteni a vízkivételeket, vagy a mólószelvényekhez hasonló kör alakú, illetve a parthoz csatlakozó félkör alakú előülepítő medencéket létesíteni, olyan vízmélységre, amilyen vízszintváltozás az üzemi igényeket mennyiségben, minőségben is kielégíti. Az ivóvízkivételi műveket úgy kell telepíteni, hogy a szívócső minimálisan a 3,0 m-es vízmélységet elérje és a meder fenekén kotort csőágyba kerüljön. Ez azért fontos, mert a víz hőfoka ezáltal alacsonyabb és egyenletesebb, a szennyezettsége számottevően kisebb lesz, a jég a vezetéket nem veszélyezteti és az hajózási akadályt nem képez. A tóba ömlő és a tóból kifolyó vízfolyásokat két kategóriába kell sorolni, aszerint, hogy torkolatuk az eróziós, vagy pedig a feltöltődő partszakaszon van. Ha a torkolat az eróziós partszakaszon van, a vízfolyás torkolatát mólókkal kell védeni. Így a vízfolyás által szállított hordalék előre meghatározható szakaszon rakódik le a mólók között, s rendszeresen kikotorható. Ha a vízfolyás a feltöltődő szakaszon torkollik a tóba, a mólókkal védett torkolat azért szükséges, hogy az áramlások által szállított hordalék a torkolatot fel ne töltse. A fel töltőd ést vízfolyások által szállított hordalék visszafogásával (vízmosáskötő gátakkal, iszapfogó aknákkal, vagy sankolással), illetve a torkolat környezetének megfelelő kiépítésével és a part menti áramlások hordalékszállító képességének kihasználásával lehet csökkenteni. A hajóútkitűzés feladata a Balatonon a szántódi zátony és a tihanyi kikötőtől keletre levő ún. kút, valamint a badacsonyi kikötőtől nyugatra levő sziklapadok megjelölése. Emellett szükséges a hajózóútban esetenként elhelyezésre kerülő mérőállás vagy egyéb ideiglenes művek megjelölése, továbbá a mólók, illetve kikötőbejáratok és a déli parti kis kikötők kitűzése is. A strandoknál a biztonságos fürdőterület határát az illetékes tanácsi szervek bólyákkal tűzik ki. 2. Velencei-tó szabályozásának fejlődése és helyzete Andorkó Sándor 2.1 A Velencei-tó szabályozásának történeti áttekintése A Velencei-tó szabályozására vonatkozó legrégebbi írásos és térképi anyag Csapó Benjamin 1792-ből származó lecsapolási terve, melynek célja a tó végleges lecsapolása és területének kiszárítása volt, a legeredményesebbnek pedig a Kajtori-völgyben megfelelő méretű csatorna létesítését ítélték. 521
