Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

A) Árvízvédelem - I. Az árvízvédelem hidrológiája

ban igen merevnek bizonyult, főként a kis esésű vízfolyásoknál és a nagy árvizeknél. Mindezek után felvetődhet az a kérdés, hogy vajon adottságaink mellett lehetséges-e az árvízi tetőző vízállások pontos előrejelzése. Az előrejelzés eddig feltárt hiányosságainak oka — véleményünk szerint — az alábbiakban keresendő:

— a mércekapcsolati elv kizárólagos és merev alkalmazásából származó egyoldalúságok,

— az alkalmazott előrejelzési módszerek megbízhatóságának nemismerése és gyakran titkolása,

— az árvízi helyzetkép megfogalmazásának hiánya.

A matematikán alapuló módszerek alkalmazását mindig ki kell egészíteni vízimérnöki koncepciókkal. Ez azt jelenti, hogy a vízimérnök tudatában van bizonyos történelmi előzményeknek és azok jelentőségének a folyó életében. Tudja, hogy egyes hatások régebbi árvizeknél mit okoztak. Birtokában van a merev számokkal esetleg ki nem fejezhető extrapoláció tehetségének olyan vízállásokra, amelyek eddig nem fordultak elő.

Az alapkérdés eldöntésénél az óvatosság nem megvetendő. A magyar viszonyok között ugyanis — elsősorban a Tiszán és mellékfolyóin — tényleg nem bizonyos, hogy mindenkor létezik kellő időelőnyű, teljesen pontos, tehát kis hibahatárú árvízi előrejelzés. Erre a kérdésre szabatosan majd akkor lehet válaszolni, ha a mércekapcsolatokban és a mércekapcsolati segédletekben rejlő statisztikai szórások számértékei is esetről-esetre ismertek lesznek. Ha ezt a vizsgálatot egyszer elvégzik, az valószínűleg kiábrándítónak tűnő eredménnyel fog járni. Véleményünk szerint azonban, a mércekapcsolati elven túl, feltétlenül létezik olyan árvízi helyzetképalkotási lehetőség, amelyből a veszély időpontja és nagyságrendje megbízhatóan felbecsülhető és amelynek alapján az alapvető döntések is megtehetők, de az a fajta előrejelzési lehetőség a ma alkalmazott eljárásoknak csak valamilyen szintézise és vízimérnöki koncepciókkal való kiegészítése lehet.

Az előrejelzési segédleteket zömmel a központi szerv (VITUKI) dolgozza ki és alkalmazza. Ezeket a területi szervek is rendszerint ismerik és gyakran alkalmazzák. Általános tapasztalat, hogy jóformán mindegyik vízügyi igazgatóság kidolgozott a saját vízgyűjtőjére vonatkozó, központi segédletektől független önálló segédleteket is. Mindez azt mutatja, hogy az árvízvédekezés szükségletei kialakították a központi szerv és a helyi előrejelző központok munkáját és annak helyét az árvízvédekezésben. A központi szerv ellátta és ellátja az országos jellegű információszerzésének és azok elterjesztésének feladatát. A helyi szervek a saját területüket érintő kérdésekben saját információrendszert is kialakítottak, mert erre a gyors döntéshozatalhoz szükségük volt.

Az alábbiakban utalunk azokra a lehetőségekre, amelyek felhasználásával az előrejelzések továbbfejleszthetők:

a) A jelenlegi előrejelzési segédletek új feldolgozása, számítógépes módszerrel való egységes újraszámolása és egyúttal a hibakorlátra jellemző paraméterek megállapítása.

4*

51