Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
C) Tószabályozás - II. Tószabályozás fejlődése és helyzete
egymólós kikötők épültek abból a meggondolásból, hogy azok a dinamikus jéghatásnak nincsenek kitéve. A mólók azonban sarkantyúként működve az áramlások által szállított hordalékot kiülepítik. Tovább rontja a helyzetet, hogy nem építettek a mólókhoz ívesen csatlakozó hosszabb partszakaszokat, amelyek a víz mozgását vezetve csökkenthetnék a feliszapolódást. Az előretört nádas lefékezve a vízmozgást tovább fokozza a feliszapolódás mértékét. Az egymólós kikötők helyzetét a környezetének megfelelő kialakításával, mólószárak áttörésével és növekvő igények esetén a második mólószár kiépítésével lehet javítani (pl. Badacsony). A déli part zárt medencés kikötőinek a helyzete általában jobb, mint az északi partiaké. Ha a fő szélirány felől a kikötő medencéje zárt, a hullámzással és a vízlengéssel mozgatott hordalék zöme nem jut a medence belsejébe, hanem csak a kikötőbejárat környezetében rakódik le. Ha a medence nem különösen tagolt, a vízlengések a finomabb lebegtetett hordalék nagyobb részét kiöblítik. Sporthajó- és csónak-kikötők kérdése a kis vízijárművek számának növekedése és a partok szabályozása folytán szintén előtérbe került. A déli parton a csónak-kik ötöket az erős hullámzás és a dinamikus jégnyomás figyelembevételével kell kialakítani. Kedvezőbb a helyzet az északi parton, mert a szélárnyékos partok az előbbi két hatást minimálisra csökkentik. Jó tájolás esetén az északi parton a kikötőbejárattal a mély vizet hamar el lehet érni, ezzel szemben a déli parton a marástól több száz méteres bejáró csatornát kell létesíteni és azt évenként kotorni kell, emellett bólyák- kal is meg kell jelölni (pl. Őszöd, MT-üdülő). A Balaton fokozódó nádasodása igen nagy veszéllyel fenyegethet (C—21. ábra). A nád az északi partszegélyen őshonos, kivéve azokat a rövid szakaszokat, ahol az altalaj köves—murvás és az áramlások intenzitása annak a vékony iszaprétegnek a kiülepedését is megakadályozza, ami a nád megtelepedéséhez elegendő. Ahol a nád egyszer már zárt állományban megtelepedett, a terjeszkedéséhez szükséges életteret a saját szárazanyagából és a vele életközösségben élő, mintegy tizenegy fajta vízinövény szárazanyagából, valamint az általuk kiülepített hordalékból megteremti. (C—22. ábra). Általában az északi parton csak a gyorsan növekvő vízmélység vet gátat a terjedésének. A déli parton a hullámverés a megtelepedését jobban kizárja, de csak akkor, ha kellő vízmélységben, összefüggően kiépített partvédőművek vannak, melyek előterében intenzív a vízmozgás. Ellenkező esetben a zeg-zúgos partok mentén megtelepedve ugyanúgy terjeszkedik, mint az északi parton. Kétségtelen tény viszont az is, hogy a vízszintszabályozás előtt és annak első évtizedében, amikor a vízjáték a száraz és csapadékos periódusok szerint 1—2 m-es intervallumban mozgott, a déli parton vízinövény megtelepedni nem tudott, mert vagy szárazra, vagy túl mély vízbe került és elpusztult. A vízszintszabályozás célja a mindinkább szűkülő éves vízjáték, amely minden érdekelt, de különösen a fürdőkultúra számára elsőrendűen fontos igény. A közel állandó, illetve a kisebb határok között mozgó vízál517
