Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - I. Az árvízvédelem hidrológiája
lyók, tehát a legjelentősebb jobb parti mellékfolyók, továbbá a Körös hamarabb kezdtek áradni, mint a többi mellékfolyó. Emiatt hozzájuk képest, tehát az árvíz március 31-re tehető kezdő időpontjához képest a Tiszán és a Szamoson az ábrán eredményvonallal jelzett késleltetést kellett számításba venni. Ennél az árvíznél két centrumot is megkülönböztethetünk: a Tisza—Szamos és a Körös—Maros részvízgyűjtőjét. Ezekhez most még hozzátehetnénk a Sajó—Hernád—Bodrog együttest is, de ezek hatása ezúttal vízhozamban elmaradt a többi folyótól. A szegedi tetőzést 1932-ben is a Maros váltotta ki. Érdekesség, hogy a szegedi tetőzés ezúttal nem a Maros tetőzéséből következő április 11—i dátummal történt meg, sőt nem is a Tisza—Szamos részrendszer áradásából következő április 20-val, hanem egy ezek közötti, április 15—i időponttal. A gráf diagrammon a felső tetőzést megelőző alsó tetőzés nem vehető figyelembe, így azon az látszik, hogy a Tisza miatt Szegeden a tetőzés csak április 20-án következett volna be. Ellenben ez az ábrázolás is rámutat a Körös—Maros kritikus helyzetre, amely azután mederteltségével okozott összeesést a Szamos—Tisza árhullámával (A—7. ábra). Az éppen kialakulóban levő árhullámok vizsgálatánál nem feltétlenül az átlagos lefolyási idők számítása hozza a kellő eredményt, hanem ehelyett inkább az ajánlható, hogy a kb. azonos vízállásoknál az addigiakban Megjegyzés: A szaggatott vonalak a be nem következet, de az egyidejűséghez szükséges, az eredményvona lak a bekövetkezett késleltetéseket jelentik. 0 A—7. ábra Hálódiagram az 1932. évi áprilisi Tisza-völgyi áradásra 48
