Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

A) Árvízvédelem - I. Az árvízvédelem hidrológiája

vetkezhet be, ha a szabad lefolyási időkben olyan késleltetések adódnak, amelyek éppen kiegyenlítik a kötött időkben meglevő különbségeket.

A vízrendszerben a tetőzések találkozásának legveszélyesebb esete akkor jön létre, ha mindegyik mellékfolyón kritikus út halad át: vagyis, ha minden lehetséges késleltetés együttes hatásában egyenlíti ki a lefolyási idők különbségét. Viszonylag kisebb veszélyt jelent, ha nem mindegyik út kritikus, hanem két, vagy több kritikus út van a hálódiagrammon. Az is veszélyes lehet, ha a nemkritikus utak lefolyási ideje viszonylag kis idő- különbséggel tér csak el a kritikus úttól, vagy utakétól. Az időeltérések előfordulása gyakorisági, ill. valószínűségi értékekkel is jellemezhető, így természetesen előfordulási valószínűség rendelhető a tetőzések különböző egybeeséseihez is. Értelemszerűen arra is kiterjeszthetjük vizsgálatainkat, hogy a tetőzést megközelítő, meghatározott magasságú vizeknek milyen összetalálkozási feltételei lehetnek. Nyilvánvalóan, ezúttal a hálódiagrammon már nagyobb lazaságok is számítani fognak és az így értelmezett egybeesések előfordulása lényegesen gyakoribb lesz, mint a teljesen pontos találkozásoké. De éppen ezek az esetek a reális esetek.

Vizsgáljuk meg ezek után miként értékelhetjük a vízrendszerekre vonatkozóan megszerkesztett hálódiagrammokat.

Rajzoljunk hálódiagrammot az 1970. évi tisza-völgyi árvíz májusi (A—3. ábra) és júniusi (A—4. ábra) időszakára. Mint látható, a májusi diagA—3. ábra

Hálódiagram a Tisza 1970. évi májusi árhullámára

44