Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - III. A folyószabályozás fejlesztése
Az előtanulmányok és a tervezési munkához szükséges adatgyűjtés általában belső irodai munkát igényel. Az esetek többségében azonban — még az általános szabályozási tervhez is — a meglevő adatokat különböző mérésekkel kell vagy célszerű kiegészíteni. A mérések felsorolásánál igen nehéz az általános tervhez, illetve a kiviteli tervhez szükséges munkák körét elhatárolni. A tanulmányokhoz főként a hidrológiai adatok lehetnek hiányosak, a kiviteli tervekhez pedig általában kiegészítő geodéziai mérésekre van szükség. A tanulmányok elkészítéséhez kiindulási anyagul a folyók Vízrajzi Atlaszai ma már a legtöbb folyóról rendelkezésre állnak. Az újabb atlaszokhoz a légifényképek alapján, a kisebb folyóknál 1:10 000 és 1:25 000, a nagyobbaknál 1:25 000, 1:50 000, a Dunánál 1:75 000 méretarányú kicsinyítések is készültek. Az illetékes Vízügyi Igazgatóságoknál rendelkezésre állnak az 1:2000 méretarányú fotónagyítások is. Ezek a helyszínrajz-sorozatok — a kiviteli részletterveken kívül — a tervezés minden fázisának igényeit kielégítették. Nagyon ritka az olyan eset, amikor a kiviteli tervek készítéséhez, illetve az építéshez (kitűzés stb.) a megfelelő alapponthálózat rendelkezésre áll. A VO nyilvántartási kövek adatait a Vízrajzi Atlaszok közlik ugyan, azonban az egyéb alappontok (HP, KF, igazgatóságok kövei stb.) adatainak ösz- szegyűjtése és a kövek helyszínelése gyakran nagyobb gondot jelent, mint egy új, önálló hálózat kifejlesztése. Tekintettel az alappontok napjainkban egyre nagyobb mértéket öltő pusztulására, alappontot további felhasználásra előirányozni csak helyszíni bejárás és reambulálás után lehet. Az alappontok meglétének ellenőrzése után kerülhet sor azok vízszintes és magassági adatainak ellenőrzésére, amit legalább néhány kőnél feltétlenül el kell végezni. A szúrópróbaszerű ellenőrzés után lehet dönteni arról, hogy szükség van-e a koordináták, magasságok újrameghatározására, illetve a meglevő pontosság a célnak megfelel-e. A meglevő alappontok fenti ellenőrzése után kerülhet sor a hálózat sűrítésére, kiegészítésére. A keresztszelvények vonatkozásában nagyobb folyóinkon általában a VO nyilvántartási szelvények adatai állnak rendelkezésre. Alapelv, hogy valamennyi szelvény fel vétel adatait (a régieket is) össze kell gyűjteni, a szelvényfelvételt pedig — hacsak a legutolsó felvétel nem egészen újkeletű —■ közvetlenül a tervezési munka megkezdése előtt meg kell ismételni, illetve a szelvényeket a szükséges mértékben sűríteni kell. A szelvénysűrítés a kiviteli tervhez általában két célra szükséges: a szabályozandó szakasz mélységvonalas helyszínrajzához és az építendő művek anyagszükségletének kiszámításához. Az első esetben a feladatot nagyobb folyóinkon szondirtachigrafikus felvétellel szokták megoldani. Célszerű azonban figyelembe venni, hogy a szondirtachigrafikus helyszínrajz mindig pontatlanabb lesz, mintha a mélységvonalakat alapvonalról mért, kellő sűrűségű (100—200 m) keresztszelvények alapján szerkesztik. A művek környezetének felvétele pedig csak kellő sűrűségű keresztszelvényekkel ajánlatos, annál is inkább, mivel az alapvonal sarokpontjaira az építés kitűzésénél úgy is szükség van. A keresztszelvények feldolgozása az adott részfeladattól függően, különböző méretarányokban történhet. Célszerű a felvételi eredményeket 404
