Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - II. A magyarországi folyók szabályozása
Jelenben sürgős beavatkozást kíván még Üjszász környékén a rendezési munka, mert itt a meder a régi helyén maradt és oly közel esik a 32-es úthoz, hogy az út és a folyó közén nem fért el a megkívánt méretű árvédelmi töltés, az úttest pedig nem elegendő nagyobb árvizek visszatartására. Ezen a helyen nagyobb árvizek esetén csak jászolgáttal lehet védekezni. 3.2.6 A Körösök szabályozása A Körös-völgyi vízrendezés műszaki alapfeltételeit 1818—23-ban Huszár Mátyás vezetésével készült vízrajzi térképezés teremtette meg. Bokody Károly ennek a tervnek elképzelései alapján 1834—1855 között új szabályozási tervet készített. E terv alapján 1855-ben megindultak a szabályozási munkák és 1895-ig elkészültek. Ezzel a Körösökön az átfogó szabályozási munkák tulajdonképpen befejeződtek. Azóta különböző fejlesztési, bővítési és fenntartási munkák folynak. A Fehér-Körös A szabályozási munkák során a folyó 60 elfajult kanyarulatát vágták át. Gyulavári és a Kettős-Körösön Békés között egyetlen iránytöréssel 19 km hosszú egyenes medret ástak. Az 1900-as években Gyula térségében tűsgát épült az Élővíz vízpótlásának biztosítására. A mesterséges meder csak lassan fejlődött, ezért 1897—98-ban, majd 1915—17-ben 1—1,5 m-es kotrást végeztek. A kotrások után a meder állandósult. A folyón kanyarfejlődési, elfajulási hajlam nem tapasztalható. Mindössze a duzzasztómű fölött kellett 400 m hosszú partvédőművet építeni, a kedvező rávezetés érdekében. Az időközben feliszapolódott hullámteret 1—1,5 m vastagságban le kellett termelni, s a kikerülő anyagot töltéserősítésbe építették. A Fekete-Körös A szabályozási munkák itt is átmetszésekkel kezdődtek. Összesen 78 átmetszés készült. Ezekből a mai országhatárig hat átmetszés esik. A szabályozás során a 171 km hosszú folyószakasz 103,6 km-re rövidült le. 1901— 1914 között két újabb átmetszés készült, remetei híd fölött 1—1,5 m mély kotrást is végeztek. A szabályozás után a kanyarok több helyen továbbfejlődtek. A töltések védelmére, már a század elején partvédezeteket építettek. A Fekete-Körös középvízi szabályozásának jellemzője, hogy Sarkadtól felfelé szinte minden tetőpontot be kellett védeni, viszont Sarkad alatt a remetei hídig alig találunk szabályozási művet. A remetei hídtól a torkolatig ismét sok helyen volt szükség beavatkozásra. Az idők folyamán a meder beágyazódott, de vándorlásra még ma is hajlamos, ezért további partvédőművek építésére volt szükség. Az utóbbi évtizedekben összesen 6500 fm hosszban építettek partvédő műveket és az erősen feliszapolódott hullámtér rendezése során az alsó 21 km-es szakaszról a lerakódást eltávolították. 334
