Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - II. A magyarországi folyók szabályozása
milyen formában szabályozottnak, ami a teljes hossz 22%-a. Az összesen 25 km szabályozott hossz 84%-án (20 km-en) a művek kifejezetten helyi jellegűek és a műtárgyak, töltések, utak és belsőségek védelmét szolgálják. Ebből a tényből kitűnik, hogy a Hernádon egységes koncepcióba illeszkedő folyószabályozásról nem lehet beszélni. A középvízi szabályozási művek különböző anyagokból többféle típusban készültek. Találunk partbiztosítást kővel, kaviccsal bélelt rőzsehenger- rel, rőzseterítést kőlábazattal, terméskőburkolatot terméskőlábazattal, továbbá kőből épült keresztgátakat és vezetőműveket. A rőzseanyagú művek kevés kivétellel tönkrementek. A homorú parti vezetőművek megfelelőnek látszanak. A sarkantyúkkal szerzett tapasztalatok viszont kedvezőtlenek. A Hernád szabályozásával kapcsolatban összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az csaknem teljes egészében még a jövő feladata. Ezért szükséges lenne, hogy korszerű elvek alapján egységes szabályozási terv készüljön, ami figyelembe venné a Hernád-völgyének általános hasznosítási, vízgazdálkodási tervét is. 3.2.5 A Zagyva szabályozása A Zagyva és Tárná medertisztogatásairól, esetleges szabályozási munkáiról csak igen hiányos adatok maradtak ránk. Ismeretes, hogy 1889-ben Tarnabod környezetében árvédelmi munkák folytak. 1893-ban Tamamérán és Zaránkon szabályozták a Tárná medrét, és árvédelmi töltéseket, illetve depóniákat építettek. Tamamérán 1898-ban alakult meg az Alsó-Tarnavölgy Vízitársulat, amely megkezdte a Tárná medrének rendezését és szabályozta az északról beömlő vízfolyások — Tamóca-, Bene-, Gyöngyös- és Szarvágy-patakok — torkolati szakaszát, oly módon, hogy a mederrendezésekből kikerült föld- mennyiséget depóniaként beépítette. Az Alsótarnavölgyi Vízitársulat érdekeltségi területe egészen Jászdó- zsáig tartott. Ettől délre csak kisebb mederrendezési munkák folytak Jász- jákóhalmáig. Ebből kifolyólag az 1940—41. évi tárnái árvizek gyorsabban jutottak le Borsóhalmára, ahol a Zagyva árvizével egyesülve, veszélybe hozták Jászberényt. Ennek az árvíznek következményeképpen indult meg a további szabályozási munka a Zagyván 1941 tavaszán. Az akkori kormányzat miniszteri biztost nevezett ki a szabályozási munkák irányítására és a Zagyva-szabályozás Építési Kirendeltsége a Miskolci Kultúrmérnöki Hivatal által készített terv alapján kezdte meg mederszabályozási munkáit Jászberény környékén. A mederszabályozás a Tárná folyó jászberény—jászdózsai szakaszán, valamint a jászberényi ún. városi Zagyván, továbbá a főmederré kiképzett Nagyéren indult meg és az egyesült Zagyva—Tárnára is kiterjedt egészen Jásztelekig. Ezek befejeztével a mederszabályozási munkák központja Űjszászra helyeződött át. A Zagyva- rékasi Ármentesítő Társulat szakaszához csatlakozóan 1942 szeptemberétől elindulva folyamatosan haladt felfelé és 1949 tavaszán a Jászteleki közúti hídnál elérte az 1940—42-ben rendezett mederszakaszt. Ezzel a Jászberény alatti Zagyva-szakasz mederrendezési munkái befejeződtek. 383
