Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - II. A magyarországi folyók szabályozása
Vásárhelyi a Tisza-szabályozás tervét az egész Tiszára vonatkozó egységes szemlélet alapján, s a gyakorlati kivitelezés számára alkalmas formában dolgozta ki. Vásárhelyi terve a folyószabályozás, középvízszabályozás, ármentesítés feladatát egységesen oldotta meg. Később a nagyvízszabályo- zást elválasztották a középvízi szabályozástól. A Vásárhelyi-féle terv először a folyó lefolyási viszonyait kívánta megjavítani a kanyargó folyómeder, a túlfejlett kanyarok átvágásával. Véleménye az volt, hogy a folyó esésviszonyainak ily módon történő megváltoztatása előfeltétele annak, hogy a környező területek ármentesítése eredményes legyen. Az általa tervezett 105 átvágás ugyanis az Verával megrövidített mederben a folyó esésének, illetve sebességének növekedése arányában csökkentette az árvizek levonulási idejét. Vásárhelyi a töltésépítést a középvízi szabályozással kapcsolatos feladatnak tekintette, s a töltések vonalozását úgy kívánta megoldani, hogy az egyben a Tisza nagyvízi medrének kialakítását is biztosítsa. Vásárhelyi tervében tehát először vetődött fel az egységes szabályozás gondolata. A Vásárhelyi-féle terv bírálatával Paleocapa, velencei vízügyi igazgatót bízták meg. Paleocapa — minden részletes műszaki terv és számítás nélkül, csupán a Vásárhelyi-féle tervre támaszkodva — mindössze 21 db átmetszést javasolt a Tokaj alatti Tisza-szakaszon. Azt javasolta továbbá, hogy az árvízvédelmi töltéseket a Tisza partjától átlag másfél-két km-re kell elhelyezni. Tokaj fölött nem javasolt átvágásokat — ami helyes volt —, mert a Tisza folyónak ezen a szakaszán ugyanis nagyok az esések. Paleocapa tehát lényegében elfogadta a Vásárhelyi-féle szabályozási alapelvet, az átvágások és töltésezés együttes alkalmazását. Véleményeltérés csupán két tényező szerepében és jelentőségében alakult ki. Paleocapa ugyanis nem vette számításba, hogy a Tisza esése kisebb, mint a Póé, s hogy vízgyűjtő területeink csapadékviszonyai egységesebbek, az egyes mellékfolyók heves árhullámai ezért az Alföldön gyakran találkozhatnak és az árvizek hetekig, hónapokig elhúzódhatnak. Ezért nem értette meg a gyors lefolyást biztosító átvágások jelentőségét és ezért állt szemben a töltések célját illetően is Vásárhelyivel. Szerinte a töltések szerepe csak az lehetett volna, hogy a kiöntéseket korlátozzák, nem pedig az, hogy a nagyvizek levonulását meggyorsítsák. A tervszerű összefüggő szabályozási munkálatok a Vásárhelyi terv alapján 1846. augusztus 27-én indultak meg a tiszadada-szederkényi átvágással. Ezt követően 1890-ig összesen 112 átmetszés valósult meg a Tiszán és ezzel lényegében befejeződött az ún. nagy vízi szabályozás. A nagyvízi szabályozás átmetszések létesítésével és védtöltések építésével történt. Az átmetszések számára, hosszára és a folyómeder hosszának változására az alábbi adatok nyújtanak felvilágosítást: szabályozás előtti teljes hossz: 1419 km, jelenlegi teljes hossz: 962 km, tehát a rövidülés 457 km, összes átvágások száma. 114, összes hossza 140 km, a mai Magyarország területére jutó folyóhossz: 600 km, a mai magyar szakaszra jutó átmetszések száma: 104, az átmetszések összes hossza: 117 km. 372
