Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

B) Folyószabályozás - II. A magyarországi folyók szabályozása

vagy sürgősség tekintetében hol az árvízvédelem, hol a hajózás kerülhet előtérbe és lehet döntő, kezdeményező jelentőségű. Természetesen növekvő súllyal jelentkeznek a vízhasznosítás igényei is. Mindezek szükségessé tették ill. teszik, hogy — az eredmények figyelembevételével és azokra támaszkodva — új szabályozási tervek készüljenek.

2.1.5. Az 1960-as évek után tervezett és végrehajtott szabályozási munkák

A szabályozási munkákat áttekintve megállapítható, hogy azok az 1950-es évekig lényegében a századforduló környékén kialakított koncepciókhoz igazodva kerültek végrehajtásra. Űj szabályozási tervek csak egy- egy rövid folyószakaszra készültek.

Az 1950-es évekre kialakult állapotból azonban egyértelműen a következő hasznosítható tapasztalatok voltak levonhatók:

— nem szabad még a legsikeresebben végrehajtott szabályozásokat sem befejezettnek tekinteni, hanem a folyó változásait szem előtt tartva gondoskodni kell annak állandó kiegészítéséről, fenntartásáról,

— a múltban végzett szabályozások és szabályozási művek a jövőbeni szabályozásokhoz is határfeltételt jelentenek. A határfeltételek kötöttségét csak növeli, hogy a folyók mellé mind több vízgazdálkodási létesítmény települ.

Az 1950-es évek végére olyan helyzet alakult ki, hogy a szabályozások óta bekövetkezett változások miatt a művek jelentős része hatékonyságát elvesztette, helyreállításuk, fenntartásuk nagymérvű ismétlődő költség — és munkaráfordítást igényelt volna, ami nem állt arányban a szabályozás hatékonyságának növekedésével.

Ebben az időszakban már az is nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarországon jelentős szerepe lesz a folyócsatornázásnak is. A vízhasznosítási igények kielégítéséhez újabb folyami vízlépcsők szervezése indult meg, illetve a Tiszán megépült a Tiszalöki vízlépcső.

Köztudott, hogy a vízlépcsők új feltételeket teremtenek a folyók életében. A csatornázott folyószakaszokon — különösen ha az vízerő-haszno- sításhoz is kapcsolódik — nemcsak a vízjárást szabályozzák térben és időben, hanem ezzel párhuzamosan a mederalakításra fordítható energiát is. Ezért más módszereket kell alkalmazni a meder szabályozására, mert a korábbi szabályozási vízszintek, a szabályozási vízhozam és legtöbb esetben a hagyományos szabályozási művek típusai már nem alkalmazhatók. Ezért vetődött fel annak gondolata, hogy a szabályozási terveket a jövőben csatornázott és csatornázatlan állapotra is kell készíteni azoknál a folyóknál, ahol ilyen jellegű beavatkozásra számítani lehet.

A Duna Bizottság 1963. évben „Ajánlást” adott ki. Az „Ajánlások” a dunai hajóút, a hidrotechnikai és egyéb műtárgyak szelvényméreteinek megállapítására vonatkoztak. Ezek szerint a magyarországi Duna-szaka- szon az építés I. ütemében biztosítani kell a minimális 25 dm hajózási mélységet, 150 m hajózási szélességet, mely kivételesen 120 m lehet és a hajóútban az 1000 m-es görbületi sugarat, mely kivételesen 750 m is lehet.

349