Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

B) Folyószabályozás - II. A magyarországi folyók szabályozása

Párhuzammű szakadás helyreállítása a Felső-Dunán

Kiemelt feladatot jelentett a hajóút megfelelő kialakítása, elsősorban a hajózási és szabályozási kisvízszint alatti 25 dm-es gázlómélység biztosítása a Felső-Dunának Rajka—Gönyű közötti szakaszán (1850—1791 fkm). Ebben a tekintetben a magyar Dunának ez a legnehezebben kezelhető, feltöltődő jellegű szakasza, ahol az alatta levő folyószakaszon hasznosnak bizonyult módszerektől eltérő módszereket kell alkalmazni.

Ezért az első feladat a folyószabályozást szolgáló alapkutatások eredményeire támaszkodva, új általános szabályozási irányelvek kidolgozása volt, e munka eredményeként készült el a Rajka—Gönyű közötti szakasz új szabályozási koncepciója, melyet a Magyar—Csehszlovák Közös Műszaki Bizottság jóváhagyott. A KMB a Duna Bizottság Ajánlásában szereplő 25 dm mély és 120 m széles hajóút kialakításának figyelembevételével a szabályozások főbb alapelveit a következőkben határozta meg:

— a főmeder vízveszteségét minimálisra kell csökkenteni a mellékágak lezárásával és az egységes partvonal kialakításával. A művek állékonysága érdekében gondoskodni kell arról is, hogy az új partvonalat meghaladó árhullámok, a mellékágakat kellő időben vízzel feltöltsék;

— rendezni kell a mellékágrendszereket elzárássorozatok kiépítésével;

— tovább kell szűkíteni a középvízi medret úgy, hogy az adott geológiai viszonyok mellett, a megnőtt hordalékmozgató erő lehetőleg folyama350