Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

B) Folyószabályozás - II. A magyarországi folyók szabályozása

Párhuzammű szakadás helyreállítása a Felső-Dunán Kiemelt feladatot jelentett a hajóút megfelelő kialakítása, elsősorban a hajózási és szabályozási kisvízszint alatti 25 dm-es gázlómélység bizto­sítása a Felső-Dunának Rajka—Gönyű közötti szakaszán (1850—1791 fkm). Ebben a tekintetben a magyar Dunának ez a legnehezebben kezelhető, fel­töltődő jellegű szakasza, ahol az alatta levő folyószakaszon hasznosnak bi­zonyult módszerektől eltérő módszereket kell alkalmazni. Ezért az első feladat a folyószabályozást szolgáló alapkutatások ered­ményeire támaszkodva, új általános szabályozási irányelvek kidolgozása volt, e munka eredményeként készült el a Rajka—Gönyű közötti szakasz új szabályozási koncepciója, melyet a Magyar—Csehszlovák Közös Műsza­ki Bizottság jóváhagyott. A KMB a Duna Bizottság Ajánlásában szereplő 25 dm mély és 120 m széles hajóút kialakításának figyelembevételével a szabályozások főbb alapelveit a következőkben határozta meg: — a főmeder vízveszteségét minimálisra kell csökkenteni a mellék­ágak lezárásával és az egységes partvonal kialakításával. A művek állé­konysága érdekében gondoskodni kell arról is, hogy az új partvonalat meg­haladó árhullámok, a mellékágakat kellő időben vízzel feltöltsék; — rendezni kell a mellékágrendszereket elzárássorozatok kiépítésével; — tovább kell szűkíteni a középvízi medret úgy, hogy az adott geoló­giai viszonyok mellett, a megnőtt hordalékmozgató erő lehetőleg folyama­350

Next

/
Thumbnails
Contents