Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - II. A magyarországi folyók szabályozása
letkezhet. A szakaszon Budapest—Dunaföldvár között a szabályozás óta különösebb nehézségek nem jelentkeztek, Dunaföldvár és Paks között azonban a jéglevezetés még ma is komoly nehézséget jelent. A szabályozási munkák során a Kácsás-sziget felső csúcsát kőhányással a hartal magasparthoz kötötték. Tétény és Érd, valamint Ercsi és Adony között 120—150 m széles vezérárokkal kotrásokat végeztek. Elzárták az Ercsi-i mellékágat. Adonynál a bal parton vezetőművet építették és elzárták a jobb parti mellékágat. Rácalmás és Dunaújváros környezetében vezetőművet építettek. A Dunavecse—Apostag közti szakasz mellékágait elzárták, a zátonyokat kikotorták és a medret vezetőművekkel összeszorították. A solti Duna-ágat a felső végénél elzárták, azonkívül Ordasnál és Paksmál part véd ezetet építettek. Paks—Drávatorok között a túlfejlett kanyarokat már a XIX. század elején kezdték átvágni, hogy a víz- és jéglevonulási viszonyokon javítsanak. Számos átmetszés készült, melyek Paks—Baja között a medret majdnem teljesen kiegyenesítették. Ebben legnagyobb szerepe a múlt század közepén készített 7 km hosszú teljesen egyenes bogyiszlói átmetszésnek volt. Az 1830—70-es évek között készült átmetszések — Raksnál, Pajsznál, Bogyiszlónál, Bajánál és Szeremlémél -— 52 km rövidülést jelentettek. A bogyiszlói átvágás vezérárka igen gyorsan anyiamedrré fejlődött, sőt néhány évtized alatt sok helyütt 600 m-nél szélesebb lett. A kiszélesedésnek a Budapest—Paks közötti szakaszon bevált T-művek beépítésével próbáltak gátat vetni. Ezek a művek azonban igen nyugtalan meder- alakulást eredményeztek. Súlyosbította a helyzetet, hogy az átmetszésekkel kiegyenesített szakaszon egymástól nem nagy — sőt lefelé konfuzor- szerűen kiszélesedő ■— távolságra, építették ki az árvízvédelmi töltéseket. A folyó vonatozásának helyesbítése így ma már csak igen nagy költség árán lenne végrehajtható. A Paks—Sió-torok közötti szakaszon a szabálytalan mederalakulás és az elégtelen vízmélységek miatt már a jégbeálláskor torlódás keletkezhet. Az utóbbi időben három töltésszabadást okozó jégtorlasz alakult ki; 1891-ben, 1945-ben és 1965-ben. A Sió-torkolat és Baja között az egyenes átmetszések helyenként újra kanyarulatokká kezdenek alakulni. Abba kellett tehát hagyni a merev vonalozást megkötő művek (T-művek, sarkantyúk, vagy párhuzammű darabok) alkalmazását, melyek általában igen erős kimélyüléseket, mederfaju- lásokat okoztak. A Baja alatti szakaszon a múlt században kiépített átvágások után Du- naszekcső és Mohács térségében biztosították a szakadó partokat és a domború partokon keresztágakat építettek. A szabályozás előtt a Duna és a Dráva csaknem 180 fokos szög alatt folyt össze. A kedvezőtlen találkozás miatt a Dráva hordalékát lerakta. Ezért a dráva-toroki Duna-kanyart már 1890—91-ben átvágták, majd később a régi ágat lezárták, a torkolat alatti partot pedig biztosították. A szabályozások rövid áttekintése bizonyítja, hogy a folyószabályozás, az árvízvédelem, a hajózás kapcsolata igen szoros és nem lehet külön választani a különböző célból végzett munkákat. A szabályozásnál fontosság, 348
