Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - II. A magyarországi folyók szabályozása
Mivel a klasszikus szabályozási módokat a megnövekedett igények kielégítéséhez már nem tartották elégségesnek, a huszas években megkezdték a szakasz csatornázását. A klasszikus szabályozási munkák közül kiemelkedik a bécsi Duna- szakasz szabályozása, amit 1870—75 között végeztek el. A Középső-Duna felső szakasza, amit magyarországi viszonylatban Felső-Dunának nevezünk, az ismeretes morfológiai okok miatt folyószabályozási szempontból mindig sok gondot okozott és okoz ma is. |IX. század folyamán többször felvetődött az egységes szabályozás szükse^ssége, végrehajtására azonban csak a század végén került sor. 1880-tól Bodoky Lajos irányításával dolgozták ki azokat a terveket, amelyek alapján 1886—96-ban a szabályozást végrehajtották. E középvíz-szabályozás módszereinek, végrehajtásának és eredményeinek a magyarországi folyószabályozások történetében talán a legnagyobb irodalma van. Rövid áttekintésünk kereteit a kérdés részletes tárgyalása meghaladja. Összefoglalóan annyi megállapítható, hogy a múlt század végi középvíz-szabályozás a magyar Felső-Dunán olyan adottságokat teremtett, amelyekhez napjainkban is alkalmazkodni kell a jelen feladatok megoldásánál mindaddig, amíg a Duna-csatornázás teljesen új helyzetet nem hoz létre. A végrehajtott középvíz-szabályozás önmagában nem tudta a hajózás nehézségeit megoldani. Megindult a magyar Felső-Duna kisvízszabályo- zása. Ez a munka kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is tart. A Felső-Duna szabályozását időben megelőzte az 1660—1633 fkm közötti budapesti Duna-szakasz rendezése. Az 1871—75 években végrehajtott munka — amelynek egyik legfőbb célja a jeges árvízveszély elhárítása volt — célját elérte. A Közép-Duna Gönyü—Dráva-torok közötti szakaszának szabályozása időben a magyar Felső-Duna, illetve a Vaskapu környékén végrehajtott munkák után történt. A szabályozás célja elsősorban a jeges árvizek elhárítása, a jég zavartalan levonulását elősegítő meder létrehozása volt. Ezért több átvágással enyhítették a kanyarokat. A szabályozás eszközei főképp párhuzamművek voltak, több helyen kotrással igyekeztek a tervezett mederméretek kialakítását elősegíteni és ahol a meder ágakra szakadt, lezárását, vagy keresztgátat építettek. Anyagi okok miatt a szabályozási terv csak részleteiben szakaszonként került kivitelezésre olyan helyeken, amelyek a legnagyobb nehézségeket okozták (garamkövesdi gázló, Dunavecse—Apostag, Dunaföldvár, Kali-major, Sió-torok, stb.). Az Al-Duna és a Vaskapu szabályozása a Duna-szabályozás legnagyobb jelentőségű munkája, melynek története közismert. A szabályozás lényegében a századfordulóra fejeződött be. A hajózás azonban a továbbiakban is elég nagy nehézségekbe ütközött; a problémák csak napjainkban, a Vaskapu-erőmű megépültével oldódtak meg véglegesen. Az Alsó-Dunán, a Vaskapu alatt az érdekelt államok említésre méltó szabályozási munkákat nem végeztek. Erre nem is volt szükség, mert a kis sebességek mellett előálló nagymérvű hordaléklerakódás ellenére különösebb hajózási nehézség nem jelentkezett. 345
