Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - I. Folyóink morfológiai és hidrológiai jellemzése
DUNA DUNAREHETE B—21. ábra A jégjelenségek eloszlásfüggvényei kosz éghajlati viszonyai mellett a 40—50 cm vastag jég már megakadályozza a jégtakaró alatti víz további lehűlését, ezért az 50 cm-es értéket a lehetséges jégvastagság felső határának foghatjuk fel. A duzzasztóművek megépülése lényeges módosulást okoz a jégjelenségek alakulásában. A duzzasztás miatt megváltoznak a levonulási viszonyok. Ezek a változások elsősorban hidraulikai, morfológiai, másodsorban a víztér hőháztartási viszonyainak módosulásán keresztül jelentkeznek. Változatlannak tekinthetők azonban a jégjelenségek alakulását elsődlegesen befolyásoló éghajlati viszonyok. A duzzasztott terek hidrológiai vonatkozásban elsősorban a tavakhoz hasonlóak. A tavakra vonatkozóan viszont nagy mennyiségű információs anyag áll rendelkezésre. Ha a tavak jégviszonyait jellemző számértékeket, mint hasonló víztér adatait az éghajlati, léghőmérsékleti viszonyokat figyelembe vevő valamilyen paraméter segítségével a tározóterekre át lehet vinni, úgy a feladat megoldott. Ebben az esetben ugyanis a duzzasztóművek vízterére már rendelkezésre állnak azok a hidrológiai hasonlóság alapján átvett adatok, melyek segítségével a számítás elvégezhető. A jégzajlást és jégmegállást befolyásoló tényezők matematikai összefüggését Schoklitsch határozta meg a következőképpen; ha B jelöli a víztükör szélességét, v a felszíni sebesség középértékét és n <C 1 arányszám a zajlás sűrűségét, akkor a folyó két egymást követő keresztszelvényén az időegység alatt áthaladó jég felülete azonos, így fenn kell álljon az E — nyByVy — n2B2v2 (m2/s) (2) összefüggés. 324
