Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - I. Folyóink morfológiai és hidrológiai jellemzése
A jég megjelenése vízfolyásainkon rendszeresen ismétlődő természeti jelenség. így a vízfolyások vízjárásának megismerésére törekedve nem lehet figyelmen kívül hagyni ezt a — téli időszak vízállásait és vízhozamait oly lényegesen befolyásoló — jelenséget. Elődeink már korán felismerték, hogy a jeges árvizek okát a folyó medrének túlzott szélességében és az emiatt előálló zátonyokban, gázlókban kell keresni. A jeges árvizek elleni védekezés leghatásosabb módszerének a folyószabályozást tartották és az általános tervekben a hajózási viszonyok megjavítása mellett elsőrangú célként szerepelt a jéglevonulási viszonyok megjavítása is. Hazánkban számos olyan tanulmány, kutatási eredmény született, melyek a folyók jégjárásának leírását, a jég elleni védekezés módszereinek fejlesztését, a folyószabályozás jégjárására gyakorolt hatásának vizsgálatát szolgálják. Az irodalmi anyag, kutatási eredmények mellett a vízállásokhoz hasonlóan hosszú idejű adatsorok állnak rendelkezésre a különböző jégjelenségekről. Újabban rendszeres vízhőfokészlelést is végeznek, a léghőmérsékletet pedig a közelfekvő meteorológiai állomásokon mérik. Az adatok észlelési lapokon, vízrajzi és meteorológiai évkönyvekben állnak rendelkezésre a folyószabályozást tervező mérnöknek. A léghőmérsékleti változásokat a víz hőmérséklete is követi. A levegő tartós lehűlése következtében az állóvizek felszíni rétege — az állóvízre jellemző sajátos fajsúly változás hatására — néhány század fokkal túlhűl. Altberg szerint a túlhűlés hatására a vízfelszínen vízszintes tengelyű, tű alakú jégkristályok képződnek, melyek finom hálóvá nőnek össze, majd megkezdődik a függőleges tengelyű jégkristályok képződése és összefüggő jégtakaró alakul ki. A jégképződés megindulásához a túlhűlés mellett kristályosodási központok (gócok) jelenlétére is szükség van. A jégréteg addig vastagszik, amíg biztosítani nem tudja, hogy az alsó felületével érintkező vízrészecskék ne hűlhessenek 0 °C alá. A jégtakaró tehát védi a vizet a további lehűléstől. Állóvizekben a jégképződés mindig a víz felszínén kezdődik és ezt a folyamatot statikus jégképződésnek nevezik. Hasonló módon fagynak be a csendes folyású vizek is. A különbség csupán az, hogy az áramlás, illetve a turbulencia miatt a hőmérsékleti rétegződés nem alakulhat ki teljesen, tehát az áramlás a jelenség időbeni lefolyását késlelteti. Gyorsabb folyású vizeken tartós lehűlés esetén turbulencia következtében a teljes víztömeg lehűl néhány század fokkal 0 °C alá — a víz túlhűl — és így a teljes szelvényben megkezdődik a jégképződés. A folyók- nál tehát nemcsak a felszínen, hanem a turbulencia miatt a teljes kereszt- szelvényekben képződik a jég, ezért a vízfolyásoknál dinamikus jégképződésről beszélünk. Az észlelési adatok birtokában első feladat annak ellenőrzése, hogy a számértékekkel rögzített jelenségek valóban bekövetkeztek-e. Közismert, hogy a jégadatok az észlelés módjától függően sok szubjektivitást tartal2.2 A folyók jégjelenségei 320