Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - I. Folyóink morfológiai és hidrológiai jellemzése
maznak, ezért célszerű az adatokat a folyó hossza mentén — a léghőmérsékletet és a vízhőmérsékletet is figyelembe véve — ellenőrizni, javítani. Az ellenőrzés után kerülhet sor a gyakorisági értékek meghatározására vízállásoknál ismertetett módon. Célszerű a jégjelenségeket az alábbiak szerint definiálni: — a zajlás kezdete, amire minden esetben az adott szelvényben észlelt első zajlás napját kell elfogadni, — a folyó beállása, amit adott szelvényben az első beállás napját jelenti, — a jég megindulása, ami az utolsó beállást követő zajlás első napját jelenti, — a jég megszűnése, ami az észlelt utolsó jeges napot jelenti, — a jeges időszak hossza, vagyis az adott szelvényben észlelt első zajlás és utolsó jeges nap közötti időtartam, — az állójeges időszak hossza, vagyis az első jégmegállás és az utolsó beállást követő zajlás kezdete közötti időszak. Szükség volt a valószínűségi változókat így definiálni, mivel a zajlás, illetve a folyó beállása egy éven belül többször is bekövetkezhet. Már pedig ha minden évben minden zajlást, illetve beállást figyelembe veszünk, a jelenség átlagos visszatérési ideje már nem évben, hanem darabban jelentkezett volna. A jégjelenségek — valószínűségi változók — definiálása után kell előállítani az egyes jégjelenségek adatsorát. A további feldolgozás szempontjából nehézséget jelentett ezeknél az adatsoroknál az, hogy a különböző jégjelenségek bekövetkezésének időpontja naptári napokban jelentkezett. Szükséges tehát az év valamely napjától, mint 0-tól kezdődően aritmetikus skálán, folyamatosan növekvő értékkel figyelembe venni a független változót. Kezdő értéknek minden esetben X. hó 31^ét célszerű választani, mivel ennél korábban nem kell jég- jelenséggel számolni. Ez azt jelentette, hogy XI. hó 1-e mint pozitív 1 érték jelentkezik a független változó skáláján, amihez minden nap további egységként adódott. így pl. a független változó 38. értéke azt jelenti, hogy a jelenség XII. hó 8-án következett be. Figyelemmel kellett lenni arra, hogy vannak olyan évek, amikor sem zajló, sem álló jég nincs a folyamon. Abban az esetben tehát, ha nemcsak azokra az évekre vonatkoztatjuk számításainkat, melyekben ténylegesen bekövetkezik a jelenség, hanem a vizsgálatba bevont összes évekre, akkor az adatokból számított valószínűségeket meg kell szorozni a jelenség relatív gyakoriságával. Ebben az esetben a zajlás kezdetét, illetve a beállás valószínűségét a teljes időszakra kapjuk. Felvetődik a kérdés, hogy mi a jég megindulás és a jég megszűnés valószínűsége a teljes időszakot figyelembe véve. Nyilvánvaló, hogy a válasz 100% kell legyen, hiszen a mi éghajlati időjárási viszonyaink mellett tél végén mindenképpen elmegy a jég. Az előzőekben láttuk, hogy a zajlás kezdete, a jégbeállás valószínűségének felső határa gyakorlatilag a számított gyakoriság. A jégmegindulás valószínűségének alsó határa tehát gya21 321
