Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
B) Folyószabályozás - I. Folyóink morfológiai és hidrológiai jellemzése
— a paraméterekkel az egyenes szakaszok is leírhatók, ahol az ívhossz egyenlő a húrhosszal, a kitérés nulla, a kanyarulati sugár pedig végtelen. Az eddigiek más lehetőséget adnak arra, hogy az alapvető paraméterek ismeretében a különböző kanyartípusokat a folyószabályozás céljainak megfelelően részletesebben minősítsük. A folyókamyarok fejlettségük szerint lehetnek (B. 10. ábra): a) Egyenes szakaszok, ahol a partok vonala viszonylag egyenes, a középvonal, (illetve a sodorvonal) váltakozva maximum 10—20 m oldalirányú kitérést végez. b) Álkanyarok, ahol a szomszédos inflexiós pontokat összekötő egyenes nem metszi a domború partot. c) „Valódi” kanyarok, ahol megkülönböztethető •— fejletlen kanyar, ahol az inflexiós szelvény valamely pontjából a szomszédos inflexiós szelvény pontja a víz fölött végigtekintve még látható, — fejlett kanyar, ahol az ívhossz (L) a húrhossz (H) 1,1—1,4-szeres és a középponti szög 120° alatt marad, — túlfejlett kanyar, ahol az ívhossz eléri, vagy meghaladja a húrhossz másfélszeresét, — érett kanyar, ahol az ívhossz eléri a húrhossz három és félszeresét (omega alak), — átszakadó kanyar, ahol a kanyar előtt és után a meder olyan közel jut egymáshoz, hogy közöttük csak egy mederszélességnyi távolság van. átszakadó kanyar érett kanyar L > 3,5 H B—10. ábra Folyókanyarok fejlettségének jellemzése 302
