Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

B) Folyószabályozás - I. Folyóink morfológiai és hidrológiai jellemzése

Nyilvánvaló, hogy a folyószabályozási beavatkozások során a fejlett kanyarok állandósítására kell törekedni, ami általában a homorú partok egyszerű bevédésével megoldható és kedvező esetben kiegészítő beavatkozásokra nincs szükség.

1.2.3 A kanyarulatok paramétereinek meghatározása

Amikor a folyókanyarok vizsgálatánál a paraméterek kiválasztásáig, illetve az adott folyón (folyószakaszon) kanyarról-kanyarra való méréséig eljutottunk, az adatok feldolgozása, csoportosítása, értékelése következik. Az értékelés célja, hogy a tervezésnél közvetlenül hasznosítható paramétereket, számértékeket kapjunk.

A feladat annak eldöntésével kezdődik, hogy a vizsgált folyó (szakasz) természetes állapotban levőnek tekinthető-e vagy fejlődését az emberi beavatkozás befolyásolja (nagyvízi, középvízi szabályozás, hidak, duzzasztók, vízkivételek, stb.).

Elvileg legegyszerűbb a helyzet, ha szabad, természetes állapotban levő folyóval (folyószakasszal) van dolgunk. Ebben az esetben a kanyargást befolyásoló természeti adottságok, valamint a paraméterek változásai alapján kell meghatározni azokat a jellemző szakaszokat, amelyeken belül a paraméterek — természetesen tág határok között — azonos jelleget, nagyságrendet mutatnak. Ilyen „szakaszhatárok” lehetnek eséstörések, a talajtani adottságok, mellékvízfolyások torkolatai, vagy egyszerűen a kanyargás méretében és jellegében szemlélettel is jól megfigyelhető változások helyei. Ezeknek a szakaszoknak a hossza a folyó nagyságától, a völgy szélességétől és még sok tényezőtől függően igen különböző lehet. A később részletezendő megfontolások alapján azonban legalább 20—30 kanyart magában foglaló szakaszok kijelölése célszerű.

A következő lehetőség, hogy a folyó (szakasz) szabályozatlan ugyan, de a kanyarfejlődést néhány helyen mesterséges akadályok befolyásolják (hidak védelme, kisebb-nagyobb duzzasztóművek, esetleg belsőségek helyi védelme, stb.). Ezekben az esetekben a kanyarulatok ritmusa az akadály fölött és alatt megbomlik és — legalábbis elvileg — az akadályhoz közeledve, illetve attól távolodva a paraméterek változásában bizonyos trend figyelhető meg. Az adathalmazból ezeket a trendeket lehetőség szerint ki kell szűrni, az akadály hatástávolságát behatárolni, ezen belül pedig a paramétereket külön kezelni.

Még bonyolultabbá válik a helyzet, ha a vizsgált folyó (szakasz) részben már szabályozva van. Ez lehet pl. betöltésezés egyik, vagy mindkét parton (esetleg csak szakaszon), lehet helyi jellegű középvízi szabályozás (hidak, műtárgyak, belsőségek védelme), vagy lehet néhány kanyar összefüggő biztosítása is. Általában ide sorolható minden olyan folyószakasz, ahol védett és még bevédetlen kanyarok, kanyarpárak, vagy néhány száz métertől 1—<2 km-ig terjedő védett és szabadon fejlődő szakaszok váltogatják egymást.

Ilyen szakaszokon természetes kanyarfejlődésről már nem lehet beszélni, még akkor sem, ha esetleg néhány km-en egyáltalán nincs szabá303