Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - III. Magyarország árvízvédelmi rendszerének fejlesztése
A repedések veszélyessége abban rejlik, hogy a beléjük jutott vizet nagy távolságra úgyszólván akadálytalanul vezetik. A víz a töltés testében helyenként kialakult szivárgó rétegre találva gyorsan megközelíti a mentett oldali rézsűt és annak leszakadását okozhatja. A repedések felderítésére és megszüntetésére a töltésfenntartási munkák során kell intézkedni szakaszonkénti elzárásukkal és feliszapolásukkal. A szakaszonkénti elzárás elengedhetetlen, mert a feliszapolás vízzáró meg- tapadása az erodált repedés oldalakon nem biztos. A—25. ábra Hosszirányú töltésrepedés A keresztirányú repedések kialakulása jóval ritkább jelenség, rendesen helyileg felderíthető építési hibákra vezethetők vissza. Ilyenek: helytelenül bekötött töltésátvágás, vagy beépített műtárgy, csőzsilip, stb. melletti ülepedés. A keresztirányú repedések azonban gyors erózióval fenyegetnek, ezért keletkezésük elhárítására már az építés folyamán mindent el kell követni. Árvíz alatt pedig a gyanús helyeket eleve gondosan figyelve, jelentkezésük esetén azonnal hatékonyan kell beavatkozni. Az altalaj hiányosságai. Az altalaj anyagi összetételétől és rétegezett- ségétől függően egymástól jelentősen eltérő káros jelenségek alakulhatnak ki a védtöltésekben, melyeknek elkerülésére, káraik elhárítására ugyancsak eltérő beavatkozásra van szükség. Célszerű ezért a csoportosítást is ennek megfelelően végezni. Talpcsurgás. Vastag (2—3 m) vízzáró altalajon szakszerűen megépített töltésnél az altalajban fellépő káros jelenséggel általában nem kell számolni. Mégis a múltszázadban, nem megfelelő technológiával épített töltésnél előfordulhatott, hogy az altalajnak a mezőgazdasági vagy még inkább az erdőgazdasági művelés hatására fellazult, erősen humifikálódott, gyökerekkel átszőtt felső rétegét nem távolították el kellő mélységben. Ez a réteg kedvenc megtelepedő helye a kisebb rágcsálóknak, ezek járatai az időközben elkorhadó gyökerek helyével egész csőrendszert alakíthatnak ki a különben vízzáró anyagú talajban. Ha az így kialakult járatok az árvízzel közvetlen kapcsolatba kerülnek, pl. az agyaggödrök falánál, akkor a víz úgyszólván akadálytalanul jut el a mentett oldal alá, illetve nagy erővel tör fel ottan, nehéz helyzet elé állítva a védekezőt a buzgárnak minősített feltörésnél. Az ilyen feltörést talpcsur- gásnak nevezzük. A talpcsurgást határozottan el kell választanunk a buzgároktól, mert természete, veszélyessége és az ellene való védekezés is attól számottevően eltérő. Az eltérés alapvető oka az érintett talajok különbözősége. A kötött talajban járatszerűen kialakuló vízfolyás hordaléka, éppen a talaj kötöttsége 228
