Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - III. Magyarország árvízvédelmi rendszerének fejlesztése
Az árvízszintek magasságáról viszonylag hosszú idejű adatsorokkal rendelkezünk, amelyeket a VITUKI az elmúlt évek során hidrometeoroló- giai, genetikai, medermorfológiai, statisztikai módszerekkel megvizsgált és a vizsgálat eredményét a „Hidrológiai alapadatok a magyarországi folyók mértékadó árvizeinek meghatározásához” című kiadványban adott közre. Ez az egyes vízügyi igazgatóságok közreműködésével készített kiadvány magában foglalja a vízfolyások árvízi hossz-szelvényeit, a töltésekre vonatkozó adatokat, az eddig észlelt legnagyobb árvizek, valamint az 1% valószínűséggel várható árvizek felszíngörbéit, tovább a mértékadó mércékre számított átlagosan 80, 100, 120, 150 és 1000 éves visszatérésű árvízszinteket. így tehát a meglevő töltések adatainak ismeretében a töltésmeghágás elleni védőképességről a különböző valószínűségű árvízszintek alapulvételével és a magassági biztonság figyelembevételével kellő pontosságú képpel rendelkezünk. Nem így áll azonban a helyzet a tönkremenetelt okozó más árvízi jelenségek tekintetében. A hullámverés átcsapva a töltéskoronán a meghágás hatásával egyező eróziót okozhat, hatása tehát a meghágás elleni biztonság (védőképesség) csökkenésében mutatkozik. A rendkívüli hullámverésnek a meghágást okozó maximális vagy azt megközelítő magasságú árvízzel való egybeesésének valószínűsége azonban jóval kisebb lesz. így elfogadható az a szemlélet, hogy ezt a hatást a magassági biztonságban foglalt különböző hatások között vesszük figyelembe. A hullámverés azonban a töltést nemcsak a koronán átcsapva rongálhatja meg, hanem a vízoldali rézsű elhabolásával is. Ezt a megrongálást viszont csak közvetve lehet a vízállásokkal kapcsolatba hozni. Ezt elsősorban a hullámképződést elősegítő, illetve akadályozó hullámtéri adottságok (véderő, hullámtéri méretek, magasság, kiterjedés stb.) befolyásolják. Ezért a hullámverés által okozott tönkremenetelt, illetve az ez elleni védőképességet semmiképpen sem lehet a meghágás elleni védőképességgel közös nevezőre hozni. A hullámverés hatását meghatározó paraméterek szórása és bizonytalansága miatt a nyerhető érték súlya lényegesen kisebb, az nem haladja meg a becslés lehetőségeit. Hullámverés által okozott töltésszakadásról kiépített árvízvédelmi vonalainkon az utolsó 50 évben nem tudunk, de nem is rendelkezünk sem a hullámverés erősségére vagy gyakoriságára vonatkozó értékelhető statisztikai adatokkal. így a töltések védőképességének értékelésénél a hullámverést számításba sem vehetjük. Hatása elsősorban a védezési és helyreállítási költségekben jelentkezik. Ez a költség számottevően nagy lehet, de az árvízi elöntések kártételeitől nagyságrendben elmarad. A harmadik jelenségcsoport a töltésátázás, ennek a védőképességre való hatásának vizsgálata mutat legjobban rá a probléma sokoldalú határozatlanságára. Első bizonytalanság már a kiváltó ok kettősségében rejlik. Az átázás folyamata, mértéke elsősorban az árhullám két jellemző paraméterétől — a magasságtól és az időbeli lefutástól, tartósságtól — az ún. árvízi terheléstől függ. 222
