Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - III. Magyarország árvízvédelmi rendszerének fejlesztése
2.33 A vízkészletgazdálkodás kiegyenlítő hatása A vízkészletgazdálkodás elsődleges célja a természetben előforduló, térben és időben elosztott készletek és az anyagi termelés vízigényei közötti ellentmondások kiegyenlítése. Ez azt jelenti, hogy a szélsőségek és a vízjárás hevességének tudatos, irányított csökkentését műszaki létesítményekkel és azoknak üzemirányításával kell megvalósítani. A vízkészletgazdálkodás során felmerülő igények belső kapcsolati rendjében is vannak olyan, nehezen feloldható körülmények, amelyek nincsenek mindig összhangban az árvízvédekezés szakágazati követelményeivel és az egyéb vízgazdálkodási érdekekkel. Egy hegyvidéki tározót említve példaként igen gyakori lehet, hogy az energiatermelés éppen abban a téli csúcsterhelési szakaszban kíván teljesen feltöltött állapotot, amikor a tavaszi árhullámok megelőző szakaszában a leginkább szükség volna üresen tartott, a gyors lefolyás fogadására felkészített térfogatra. A vízkészletgazdálkodási rendszer elemei és azoknak egyedi környezetére, valamint az egész rendszerre vonatkoztatott hatásuk, szerepük igen különféle lehet. Éppen ezért ezek a meglevő vagy lehetséges elemek egyedi elbírálást kívánnak. Hegy- és dombvidéki tároló elemek létesítése az üzemi kihasználás hatásfoka miatt a hazai körülmények között általában nem árvízvédelmi célokból indul ki. Az is meglehetősen ritka eset, hogy az elsődleges cél üzemi követelményei úgy egyeztethetők össze, hogy árvízcsökkentés érdekében a tartaléktérfogat gazdaságosan és hatékonyan kialakítható lenne. Az ilyen tartaléktérfogatok lokálisan mégis hatékonyak lehetnek. Nagyobb folyók alsó szakaszain csak több köbkilométer nagyságrendű hegyvidéki tározótérfogat jelenthet jelentékenyebb tehermentesítést. Nagy figyelmet érdemelnek azonban a kizárólagos árvízvédelmi célokat szolgáló szükségtározók, amelyek a védekezés nehézségeit kis, vagy közepes térfogattal is igen jelentős mértékben csökkenthetik. Ezeknek alkalmas helye a határmenti közepes hozamú vízfolyások minél felsőbb szakaszain van. Ezek a befogadó folyó visszaduzzasztása által nem érintett és a szükségtározók szelvényei közötti szakaszokon több száz kilométer hosszú védvonalon méteres nagyságrendben csökkenthetik a legmagasabb vízszintet és a védekezési munkát. Ilyen beavatkozásra került már sor. Árvízvédelmi műveink rendszerének ez az egyik leghatékonyabb tökéletesítése. 2.34 A vízpótló rendszerek kiépítésének előnyös és hátrányos hatásai A vízpótló — illetve kiegyenlítő — rendszerek mind nagyobb mértékű kiépítése szükségesség. Előnyös és hátrányos hatásait az árvízvédelem szempontjából már a korábbiakban is tárgyaltuk. Amennyiben vízpótló rendszerekről beszélünk, elsősorban azokat a tározó és átvezetési elemeket kell szemügyre vennünk, melyek a vízkészlet és vízigények tér- és időbeli ellentmondásainak kiegyenlítésére hivatottak. Ebből a szempontból tehát nem jönnek számításba a ritka kivételes adottságok mellett az árvíz keletkezési helyén építendő árvízvisszatartó tározók, sem az ún. vésztározók. 216
