Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

A) Árvízvédelem - I. Az árvízvédelem hidrológiája

színi vízbevételének erőteljes növekedése csak április hónapban kezdődik el. Ilyenkor a hegyvidéki területen gyakoriak a 100—300 mm-es vízbevételi nagyságrendű értékek is (Alpok, É-i Kárpátok, stb.). A vízgyűjtő jelentős részét kitevő síksági és dombsági tájakon az áprilisi felszíni vízbevételnek már teljes egészét az esőzések adják. A vízgyűjtő rendszerben még éles különbségek vannak a medencék és a száraz völgyek, valamint a hegyvidékek között. Májusban, ez a szélsőséges állapot viszonylag jelentősen lecsökken. Ekkor már a területen a felszíni vízbevételt az esővíz képezi. A hegységek magasabb régióiban a jelentős olvadékvizek és a csapadékvizek jelentősen megnövekedett vízbevételt eredményeznek. A 2000 m t. sz. f. pl. 200 mm-t meghaladó értékek vannak, különösen az Ötz-völgyi, a Bajor, a Salzburgi, a Magas- és Alacsony-T.auern, valamint a Karavankák hegységrendszere területén. 100—150 mm értéknagyságú vízbevételi területek színhelye az Északnyugati-Kárpátok, az Északkeleti- és Délkeleti- Kárpátok rendszere is.

A nyári évszak hónapjaiban (június, július, augusztus) az állandó hóhatár régiója kivételével mindenütt az esőzések szolgálják a felszíni vízbevételt. Igen magas értékek képződnek (600—700 mm) az Alpok 2800— 3000 m t. sz. f. magasságú régióiban. A legtöbb esőt az északias lejtők kapják. A vízgyűjtő rendszerben a havi középérték jelentős területen a 200 mm-t meghaladja. 200 mm körüli csapadékrégiónak számíthat a Déli-Kárpátok, a Radnai-havasok, Északkeleti-Kárpátok, a Bihar-hegység területei, ezzel szemben a köztes medencék, az alföldi térszínek területén mindössze 50 mm körüli értékek adódnak. A július, augusztus hónapok viszonylag csapadékban szegényebb időjárási helyzetével jelentősen lecsökken a vízgyűjtő vízbevétele. E hónapok során többnyire az Északnyugati-Kárpátok és az Alpok É-i régióiban tapasztalunk nagy mennyiségű vízbevételt. Így pl. július hónapban a Keleti-Alpokban mindenütt meghaladja a 200 mm nagyságrendet. A hóhatár közelében az 500—600 mm nagyságrendű vízbevétel is megtörténhet. A Duna vízgyűjtőjének keleti részében (tiszai vízrendszer) az előző hónapokhoz viszonyítva jelentősen lecsökken a víz bevétele, bár az Északkeleti- és Keleti-Kárpátok Ny-i lejtőjén még 100—150 mm nagyságrendű értékek is vannak, azonban az Alföld jelentős területén már 50 mm alatti értékek tapasztalhatók. Augusztus hónapban a terület egészében jelentősen tovább csökken a vízbevételi lehetőség, az egyetemlegesen bekövetkezett kontinentális hatás miatt.

Az őszi hónapok (szeptember, október, november) területi vízbevételében különösen a mediterrán klímahatásokkal jön létre regionális változás. Ilyenkor a Dráva és a Száva vízgyűjtőjében mutatható ki nagyobb vízbevétel október és november hónap során. Mind az Alpok dunai vízgyűjtőjében, mind az alföldi területeken jelentősen csökken a felszíni vízbevétel. Októberben pl. a 2500 m t.sz.f.-i régióban elkezdődik a hófelhalmozódás, s ez a terület a lefolyó vízhányadok szempontjából már nem jöhet számításba. November hónapban pedig nagyobbrészt már a téli hónapokra jellemző vízbevétel alakul ki. A hófelhalmozódás már 1500 m t.sz.f. megtörténik, míg az Alföldön és az egyes zártabb medencék területegységein mindössze 30 mm-es vízbevételi nagyságrendek képződnek. A legnagyobb havi összegek — mint azt már fentebb is említettük — a mediterrán klíma hatására, az adriai ciklonokkal kapcsolatos vízgyűjtők területein lehetségesek.

15