Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere

szakürt között 7,5 km, összesen 28,5 km töltést építettek. A 60-as évek végén a szakaszon már 32,4 km töltés volt. A 70-es évek közepén a Cibakháza alatti 78. számú tiszajenői nagy kanyar átvágásának megnyitása után bal partra kerülő, a kanyarral övezett „Sápi-sziget” s a hozzácsatlakozó ci- baki érdekeltség beékelődött a társulat területébe. Az átvágás bal parti töltésének s a hozzá csatlakozó cibakházi töltésnek kiépítése és a már meglevőkbe való bekötése után a két érdekeltség csatlakozott a Szolnok—csongrádi Tisza-balparti Társulathoz. Töltéseiket a 70-es évek végére Rákóczi- falu—Tiszaug között 38 km-re növelték.

Tiszaugtól délre a Tisza—Köröszugot védő töltések Tisza menti 18,7 km-es szakaszát, s ahhoz csatlakozva Szelevényig a 10,3 km-es Hármas- Körös jobb parti szakaszát a Tisza—Köröszugi Társulat építette ki a 90-es években, a szelevényi 4,5 km-es szakaszt jelenlegi vonalán a Tóköze—Ist- vánházi Társulat ugyancsak a 90-es években építette. A társulatok államosítása után a Körös menti töltést meghosszabbították a kunszentmártoni MÁV-hídí'eljáróig, az 1932-es árvíz szintje körül elhelyezkedő magasparton épített töltéssel.

A terület É-i részének töltését Szolnok alatt a Szolnok—Tiszaföldvár úthoz csatlakozva a rákóczifalui magaspartig századunk első évtizedében az Alcsi—Tenyő-kengyeli Ármentesítő Társulat építette ki 5,0 m-es koronával, 1 : 3—-1 : 2-es rézsűkkel. É-ról a védvonalat a száj öli út—vasút keresztezése alatt a Szolnok—tiszaföldvári út leágazásáig — 6,3 km hosszon —a volt szolnök—debreceni műút képezi, az alatt 1,7 km hosszon a Szolnok—tiszaföldvári út, amelyhez csatlakozott a társulat által épített töltés. Az 50-es években a Szolnok—debreceni úton haladó szakaszt 5,5 km hosz- szon az út víz felőli rézsűjéhez csatlakozó, 2,0 m-es koronájú, 1 : 3—1 : 2 rézsűjű töltéssel magasították az 1932. évi árvízszint fölé 1 m-es magassági biztonsággal.

A töltéseket a Rákóczifalva alatti szakaszon kezdetben az 1830-as NV- hez 1,26 m-es magassági biztonsággal, 3,8 m-es koronával, 1 : 2-es külsőbelső rézsűkkel építették. így épült még a 70-es években is a közbeékelődő cibak—sápi töltésszakasz is. A 70-es évek végén a töltéseket sapkázással az 1876-os NV fölé magasították, a 80-as évek elején az 1879-es NV-hez 1 m-es magassági biztonságot, 4 m-es koronát 1 : 3—1 : 2-es rézsűket, NV alatt 1,0 m-re, majd az alatt 1,5 m-re, 3 m-es koronájú- padkákat építettek. A 90-es években pedig az 1881-es NV-hez 1,5 m-es magassági biztonságot, 4 m-es koronát 1 : 4—1 : 2-es rézsűket építettek. Ugyanebben az időszakban hasonló méretekkel, de — az országban akkor egyedül — 1 : 5-ös víz felőli rézsűvel építette Tisza és Körös menti 29 km töltését a tisza—köröszugi és 4,5 km hosszon Szelevény határában a Tóköze—Istvánházi Társulat. A 20-es években az 1919-es NV-hez 1,5 m-es biztonságot építettek ki. A tisza—köröszugi, valamint a szelevényi töltést 5 m-es koronával, 1 : 5- ös víz felőli rézsűvel, a Tiszaug—Cibakháza közötti szakaszon 4 m-es koronával, Cibakháza felett a tiszaföldvári úthoz való csatlakozásig 5 m-es koronával, 1 : 3—1 : 2-es rézsűkkel.

Az 50-es években a Cibakháza—Rákóczifalu közötti szakaszon mintegy 10 km hosszon erősítették és magasították a töltést, a korábbi építési hiányokat eltüntették. Az 50-es 60-as években pedig a szelevényi töltéshez

146