Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
csatlakozva megépítették a töltés kunszentmártoni szakaszát az 1932-es NV-hez 1 m-es magassági biztonsággal, 3 m-es koronával, 1 : 3—1 : 2-es rézsűkkel. A töltések kiépítése után az 1895-ös árvíznél egy gátszakadásból Cibakháza környékén 60 km2 területet öntött el a víz. Az 1919-es árvíznél a hadműveletek során Tiszasasnál felrobbantott töltés szakadásán át a Tisza—Köröszugi öblözet merült meg és ugyanakkor a kunszentmárton— kungyalui magaspartok mögött mintegy 45 km2 terület került víz alá. 1.245 A Berettyó, Sebes-Körös, Hármas-Körös és a Hortobágy—Berettyó- főcsatorna közötti területek ármentesítésének fejlődése Az ártér a Hajdúsági-hátság, a Nyírség DNy-i és déli lejtői előtt a Berettyó, a Sebes-Körös Berettyó alatti szakasza, a Hármas-Körös Hortobágy Berettyó-torkolat feletti szakaszának jobb partja és a Hortobágy— Berettyó-főcsatorna közötti deltában helyezkedik el. A 1376 km2-es terület terepszintje a Berettyó vonalán 101—85 m A.f., a Sebes-Körös és Hármas-Körös vonalán 85—84 m A.f., a Hortobágy—Berettyó menti vonalon 85—83 m A.f., a Hortobágyi-főcsatorna és Holt-Kösely mentén 87 m A.f. körül van. A vízrendezések előtt nagyobb részt állandóan vízzel borított mocsaras terület volt. Vizeit a Berettyó, Sebes-Körös, Hármas-Körös, a nyírségi vízfolyások, illetve a Kálló, a Kösely, s a Hortobágy szállította, de a Polgár—Tiszalök közötti szakasz bal partra kiömlő tiszai árvizei is táplálhatták. Ármentesítési munkái a Berettyó rendezésével kezdődtek, majd a Sebes-Körös és Hármas-Körös mente ármentesítésével s a Hortobágy—Berettyó-főcsatorna és töltései építésével folytatódtak. A Berettyó Románia területéről érkezik, Kismarjánál éri el határunkat és Szeghalom alatt ömlik a Sebes-Körösbe. Hossza 204 km, vízgyűjtő területe 6095 km2. A meder 40%-a, illetve 74 km, a vízgyűjtő 44%-a van hazánk területén. Jobb partról a 68 fkm-nél veszi fel az Ért, 23 fkm-nél a Káliót. Mederrendezési munkáit a Körösök szabályozása keretében a Berety- tyó—Köröst szabályozó társulat — Berettyó-osztálya — később önálló Berettyó Társulat az 1850-es évek közepe táján kezdte. Átvágásait és a kétoldali töltéseinek nagyobb részét azonban a 60-as években építette. Sza- iárd alatt a torkolatig negyvenkilenc kisebb és két nagyobb átvágást épített. Ez utóbbiak egyike a 15 km hosszú — nagyobbrészt a Románia területén levő — szalárd—kismarjai, másik a Bakonszeg—Szeghalom közötti 19 km hosszúságú Szeghalmi-csatorna. A Szalárd alatti 270 km meder hosszát az átvágásokkal 90 km-re redukálták. A lefolyási viszonyokba igen jelentős változást hozott az 1865-ben megnyitott Szeghalmi-csatorna. Építése előtt a Berettyó Bakonszeg alatt a 460 km2 területű Nagysárrétbe ömlött, azt Bucsánál hagyta el, kanyargó medrével K-ről Turkevét érintve, majd Mezőtúrt félszigetszerűen körülvéve Mezőtúr alatt Bánréve-pusztánál ömlött a Hármas-Körösbe. Ma mintegy 45 km-rel feljebb, Szeghalom alatt torkoll a Sebes-Körösbe a 15,5 fkm 10* 147
