Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
alakult Szolnok—Csongrádi Tisza-jobbparti Társulat indította el és a 60- as évek első felében Tiszakécske—Alpár között 25,4 km hosszúságú töltést épített ki, amivel 30 km2 területet ármentesített. A katasztrofális 1879-es árvíz után a területet egy Lakiteleknél épített 1,2 km hosszúságú, 8 m koronaszélességű bekötőgáttal megosztották. A bekötőgát alatt Alpárig húzódó terület 10 km töltéssel kivált a társulatból. A társulat kezelésében maradt 15,4 km Tisza menti töltés és az 1,2 km bekötőtöltés mögötte 19,7 km2 mentesített ártérrel. A töltés a 60-as években 3,8 m széles koronával, 1 : 2-es rézsűkkel épült az NV fölé 1,28 m-es magassági biztonsággal. Az 1881-es árvíznél a tiszai szakasz koronaszélessége 4 m, a bekötőtöltésé 8 m, mindkettőn a magassági biztonság 0,7 m, 1 : 3-as, 1 : 2-es rézsűkkel, árvízszint alatt 3 m-es koronájú padkával. A 90-es évek első felében az 1881-es árvízszinthez 1,5 m-es magassági biztonságot építettek ki, 4 m-es koronával, 1 : 3— 1 : 2-es rézsűkkel, az NV alatt 1 m-re 4 m-es koronájú padkákkal. Újabb lényeges erősítést és magasítást kaptak a töltések a 20-as évek végén, amikor is az 1919-es NV-hez építették ki az 1,5 m-es magassági biztonságot, 4 m-es koronával, 1 : 3—1 : 2-es rézsűkkel és NV szintig érő 2 m-es koronájú padkával. A 30-as évek elején a bekötő töltés szerepét az időközben megépült lakitelek—tiszaugi hídfeljáró MÁV-töltése vette át. Azóta az időközi hiánypótlásoktól eltekintve a védvonalon lényeges változás nem történt. Az ármentesítés előtti elöntéseket nem ismerjük, a kiépítés után az 1879-es árvíz a töltést 1,3 km hosszon meghágta — valószínű át is szakította — az árteret teljesen elöntötte. 1.226 A Tisza csongrád—déli országhatár közötti jobb parti területei ármentesítésének fejlődése A csongrádi magaspartok—déli országhatár (248—160 fkm) között hosszan elnyúló 546 km2-es Tisza-jobbparti ártéri öblözetek a Duna—Tisza közi hátság keleti lejtői előtt helyezkednek el, terepszintjük a felső szakaszon 83 m A.f., az alsón 78 m A.f. körül van. Átlagos szélességük 8 km, de Csongrád alatt és Szeged felett eléri a 15—16 km-t. É-on Csongrád egy része, D-en Szeged 15 km2 körgáttal is védett lakott része, valamint az öb- lözet további hat községének belterülete ármentesített területen van. A tiszai elöntések nagyságát és tartósságát a Tisza—Duna közötti hátság keleti és déli lejtőiről érkező vizek a Vidre-ér, Csukás-ér, Gát-ér, Dong-ér, majd a Sövényháza—Szánk—Kelebia vonalától DK-re eső területek kisebb vízfolyásai csak növelték. A Tisza-szabályozás keretében a múlt század 50-es éveinek második, a 60-as évek első felében a csongrád—szegedi szakaszon 8 db, Szeged alatt az országhatárig 1 db átvágás készült. Az átvágások azonban alig fejlődtek. A szegedi árvízkatasztrófát követően a 80-as években bővítették azokat. A tiszai mederrendezések előtt a vízfolyások és a Tiszát helyenként megközelítő magaslatokkal osztott terület ármentesítését a felső szakaszon 132
