Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)
A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere
épültek. Ilyen körgát jellegű töltés épült: Vásárosnamény—Nagydobos között az 1,3—10,5 fkm; Ópályinál a 15—18,5 fkm; Ágerdőnél a 44,5—48 fkm; Kaplonynál az 54,5—58,2 fkm; Kaplony—Nagymajtény között az 58,2—74,0 fkm között. A depóniák, illetve töltések a csatorna és hullámtéri lenyesések igen változó anyagából épültek. Ott, ahol a csatornából vagy a lenyesésből kikerült anyag csak töltésépítésre volt elegendő, a töltés 3 nies koronával 1 : 3-as víz felőli, 1 : 1,5 mentett oldali rézsűvel, 1 m-es magassági biztonsággal épült. A töltések közötti távolság a vásárosnamény— nagydobosi töltésnél 170 m, Ópályinál 140, Ágerdőnél 200 m. Az 5,7 fkm alatti jobb parti hullámtér nyílt, illetve közös a Szamossal és Tiszával, szélessége 1,5—4 km. A csatornamederrel 50 m3/s árvízi hozamot terveztek levezetni. Az árvízi medret, illetve a töltések koronáját a Gilvácsnál 163,5 m3/s-al érkező (1855. évi NV) vízhozammal számították, melyet Vásárosnaményig a nyírségi vízfolyások 19,4 m3/s vízhozamával növelték. A torkolati szakaszon a vásárosnaményi tiszai 960 cm-es vízállásnak megfelelő szinthez csatlakozó duzzasztási görbét fogadták el mértékadó szintnek. A Kraszna rendezés utáni hossza 193 km, torkolati 46 km-es szakasza határainkon belül van, 147 km az RSZK területén. 3140 km2 vízgyűjtőjének 25%-a határainkon belül, 72%-a az RSZK területén. A Bükből érkező Sós-patak, Homoród, Balkány vizeit a lápi medencében, illetve a Krasznába érkezése előtt ugyancsak egy övcsatornával ■— továbbiakban Homoróddal — fogták fel. A csatorna Erdődnél a Sós-patak elzárásánál indul, Hiripig a Bük É-i talpvonala környékén halad, ott felveszi a Homoródot és a Balkányt, Pettyén alatt éri el a Szamost, majd annak bal partjával párhuzamosan halad, s a szatmárnémeti vasúti híd hídfeljáró felett ömlik a Szamosba. Hossza 29,5 km. Bal partján Erdőd és a torkolat között folyamatos a lápot védő védvonal van, mely felső 23,5 km hosszán nagyobbrészt depónia, a torkolati 6 km-en töltés jellegű, 5 m-es koronával, 1 : 3—1 : 1,5 rézsűkkel. Jobb parti védvonal csak a Balkány betorkollása alatt van. Ez a vonal mintegy 13 km hosszú. A Balkány alatti 7 km-es szakaszán depónia jellegű, alatta 6 km-en — ahol egyben a Szamos-balparti védvonal is — töltés. A Szamos menti ármentesítés, illetve nagyvízi mederrendezés keretében a már korábbi fejezetben említett 49 átvágás közül ebben az időszakban nyitották meg a már 60-as évek elején megépített, de időközben elzárt 2,4 és 7,65 km hosszúságú Sályi és cégény—matolcsi átvágásokat, a rá- polt—szamosszegi szakaszon pedig 5 db 3,8 km hosszúságú újabb átvágást is építettek. Kiépítették jórészt a már akkor meglevő töltések nyomán a Szamos-balparti töltés Szatmárnémeti—Olcsva közötti 63 km-es szakaszát. töltés a vasúti hídfeljáró nyugati oldalából indul (K-i oldalába köt be a Ho- moród-balparti töltés) Óvári—Csenger között metszi a határt, halad Olcs- váig, ahol a községet É-ról megkerülve köt be a Kraszna-jobbparti töltésbe. A 3m-es koronával 1 : 3—1 : 2-es rézsűkkel épült, a 3 m-nél magasabb töltéseknél NV alatt 1,0 m-re, 3 m-es koronájú padkával. Mértékadó árvízszintnek a Vízrajzi Osztály által számított 1884. évi NV-t vették. Ehhez Szatmárnémetinél 150, Nábrádnál 150, Vásárosnaménynál 100 cm-es magassági biztonságot építettek ki, (ami az 1888-as NV-hez 88, 174, illetve 116
