Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, víziutak Magyarországon (OVH, Budapest, 1978)

A) Árvízvédelem - II. Magyarország árvízvédelmi rendszere

kitermelt anyagából az előírt méreteknél lényegesen nagyobb korona és talpszélességű, valamint magasságú depóniák készültek.

Bár a terület árvízvédelmi rendszerének országunkra eső része a 20-as évek végére megépült, árvízvédelmi helyzete nagyrészt a határon túli véd- művek építésének idejétől, mértékétől az ottani árvédekezéstől függött továbbra is. Az ártér ugyanis eltekintve az 5 km Batár-balparti töltéstől, Tiszabecs—Komlódtótfalu között 60 km hosszon nyitva volt a határon túlról érkező Tisza, Batár, Túr és mellékvízfolyásai árvizei, valamint az igen jelentős belvizek részére. Részben ezeket a hiányokat szüntették meg az alábbi művekkel.

Az 1933-as árvíz után, — melynél a határon túlról érkező Batár-, Pa- lád-vizek elöntötték a Tisza—Túr közi területek nagy részét — a Palád- patak és határ keresztezésétől a Túrig kiépítették a Túrba torkolló Palád övcsatornát és jobb parti töltését, melyet a torkolatnál a Túr-jobbparti töltésbe kötöttek be, felső szakaszát pedig meghosszabbították a Batár-balparti töltésig. A töltéssel Tiszabecs—Kishódos, illetőleg a Tisza—Túr között a határ mentén egy 16 km hosszúságú lokalizáló, illetve terelő töltés alakult ki.

A 40-es évek első felében a Sáréger addig belvízzsilipen át Túrba ömlő vizeit egy 4 km visszatöltésezett csatornával a Palád betorkolása alatt mintegy km-re nyíltan vezették a Túrba.

Az 1970-es árvíz után a 70-es évek első felében a Szamos—Túr közötti határszakasz alatt Komlódtótfalu alól a Szamos-jobbparti töltésből induló, Garbolc felett a Túr-balparti töltésbe bekötő 250 millió m3 víz visz- szatartására alkalmas 28,3 km hosszú keresztgátat építettek ki a határ feletti Szamos-jobbparti és Túr-balparti töltésszakadásokból érkező árvizek és a rendkívüli belvizek felfogására.

A fent felsorolt újabb létesítmények mellett jelentősen fejlesztették a korábban épült töltéseket is.

Az 1932-es Számos-árvíz után az alsó 20 km-es szakaszon a Szamos- jobbparti töltést jelentősen magasították és erősítették az 1932-es NV-hez 1 m-es magassági biztonságot építettek ki. Az 1947—48-^as felső-tiszai árvízkatasztrófa után az 50-es évek elején a Tisza-balparti töltést a 9,0 fkm feletti 38 km-es szakaszán, a Batár töltést teljes hosszán magasították és erősítették, ez utóbbit Magosliget felett 1 km új töltésépítéssel bekötötték az akkor létesített Batár-balparti védvonalba. A magasítás és erősítés az 1947—48-as számított árvízszinthez 0,7 m-es magassági biztonsággal, 3 m-es koronával, 1 : 3 külső rézsűvel épült. 1953-ban a Tisza-balparti töltés Szatmárcseke feletti szakaszát Tiszabecsig — a magyar—szovjet egyezménynek megfelelően — az 50-es évek elején számított 0,5%-os valószínűségű felszíngörbe fölé 0,25 m-es biztonságúra építették ki. Jelentősen magasították és erősítették a Túr kétparti töltés Sonkád feletti szakaszát a 60-as évek első felében. Az erősítés és magasítás a 60-as évek elején számított 1%-os valószínűségű felszíni görbéhez 0,5 magassági biztonsággal, 3 m-es koronával, 1 : 3-as rézsűkkel épült. Jelentősen fejlesztették, erősítették és magasították a Szamos-jobbparti töltést az 1970. évi árvíz után. A fejlesztési munkák még folyamatba vannak.

112