Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)
Harmadik beszélgetés
tözőrendszer vízellátását, a vízi energia termelését és környezet- védelmi szempontból kiemelkedő feladatát, az aszályos időszakokban nagyon vízszegény Körös táplálását. Még egy kérdésre ki kell térnem. A Gács Lajossal folytatott vitában felmerült a régi Ruttkay Udó-féle terv is. Ruttkay Udó diplomata volt, nagykövetünk Madridban. A spanyol völgyzárógátakat látva, a Tisza völgyébe is magas duzzasztókat, szinte völgyzáró gátakat képzelt el. Elgondolása nevetséges volt. Ruttkay és Gács a Tisza-völgyi természeti adottságok ismeretének hiányában adták elő az elképzeléseiket. Ha már a személyemet ért támadásokról beszélünk, akkor még egy eseményt fel kell idéznem abból az időből - az 1948 és 1954 közötti évekből -, amikor a tiszalöki vízlépcső tervezésének és építésének egyszemélyes irányítója és felelőse voltam, úgynevezett „létesítményi főmérnök" címmel. Mint utaltam rá, ebben a minőségemben, illetve megbízatásban közvetlenül az Országos Tervhivatal elnöke, Vas Zoltán felügyelete alatt álltam. Egyszer - talán 1951 elején lehetett - a párt legfelső vezetőségénél szabotázsért feljelentett valaki, valószínűleg az irodám gyűlölködő párttitkára. Éspedig azzal, hogy az acél szádpallókat eldugtam a földbe ahelyett, hogy valamilyen szép épületet létesítettem volna belőlük. Sohasem tudtam kinyomozni, ki vagy kik voltak a feljelentők. E néhány - a szabotázs vádja alatt töltött - hónap életem egyik legborzalmasabb emléke. Úgy éreztem, fél lábbal már a börtönben állok. Hiszen számos hasonló példát láttam erre a közvetlen szakmai környezetemből. Mistéth Endre barátomat, a statika és a hídépítés zseniális tudósát és mérnökét például évekre börtönbe záratta Rákosi Mátyás. Vitális Sándort, a geológia és a bányászat nagy hírű professzorát, a Magyar Hidrológiai Társaság első elnökét pedig szintén szabotázs vádjával tartották és kínozták hosszú időn át a hírhedt Andrássy út 60.-ban.- Az Államvédelmi Hatóság, az ÁVH székházában.- Bevallom, féltem, mégpedig jobban, mint a háború alatt. Legszükségesebb holmimat összecsomagoltam egy bőröndbe és az ágyam mellé tettem. Amikor autó jött az utcánkba, felugrottam, és az ablakon át lestem, értem jönnek-e? Megkönnyebbültem, 79
