Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)
Tizedik beszélgetés
- ... május 9-én, a tiszalöki vízlépcső felavatásakor, mert sikeresen vezettem a mű tervezését és építését, s az erőművet, a hajózható főcsatornát és a hajózsilipet a használatnak átadtam. Ezért szégyellnem kellene a kitüntetést? Egy hasonlattal élve: ha egy szovjet zeneszerző a művéért Sztálintól kitüntetést kapott, az nem jelenti, hogy a komponista sztálinista. A zeneszerző sem szégyell- te, hogy kiváló alkotásáért kitüntették. Vargha buta ember, ezt nem érti. Ilyenkor kedvenc íróm, Márai Sándor szavai jutnak eszembe: „...az igazi butákat minden módon tanácsos kerülni, feltűnés nélkül védekezni kell ellenük. Ne akard meggyőzni az ilyeneket, mert nem jóindulatúak. A kedves, szegény hülyék jóin- dulatúak; a buta ember rosszindulatú." Válaszolva kérdése első részére, Vargha 1997-es cikke aljas volt és még butább, mint a korábbiak. Oly mélységekbe szállt le, hogy értelmetlennek tartottam a reagálást. Nem tudom, a Népszava olvasói felfedezték-e végtelen ostobaságát? Megbizonyosodtam viszont arról, hogy Varghának fogalma sincs az 1950-54 közötti időkről, vagy ha van is, csak a rágalmazásig jutott el.- Mire gondol Professzor úr?- Azt állította, hogy kérésemre tartották vissza Tiszalökön a büntetésüket letöltött foglyokat. Állítása nem csak aljas, hanem otromba is, ezzel a tudatlanságát és az ostobaságát árulta el. Minden épeszű ember tudja, akinek intelligencia szintje, az IQ-ja eléri a közepes szintet, hogy abban az időben egy pártonkívüli mérnök- még ha vezető műszaki pozícióban is volt - nem intézkedhetett, sőt nem is kezdeményezhetett állambiztonsági és rab ügyekben. Ismeretes, hogy 1945 után rabokat vezényeltek a különböző építkezésekhez. Részben foglyokkal állították helyre például a tönkrement Duna-hidakat, és emiatt senki nem vonta felelősségre Széchy Károly professzort, a kiváló hídépítő mérnököt. Ő nem kért rabokat, ő a hidakat állította helyre. A tiszalökihez hasonló nagy építkezések folytak Kazincbarcikán, Inotán, Sztálinváros- ban és másutt, s a párt döntötte el, hova küld fegyenceket. A mérnököknek ebbe nem volt beleszólásuk. Minket ez rendkívül kellemetlenül érintett, mert nyilvánvalóan szívesebben dolgoztattunk volna gyakorlott építőmunkásokkal. 247
