Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)
Tizedik beszélgetés
különösen egy nagyberuházást - csak akkor szabad megvalósítani, ha azt több évtizedes gondos kutatások és előmunkálatok igazolják. A bős-nagymarosi vízerőműrendszer létesítésére 1977-ben aláírt szerződést 20-25 éves kutatás előzte meg. A nagymarosi vízlépcsőre pedig már az 1950-es évek elején folytak modellkísérletek a Budapesti Műszaki Egyetem udvarán. A Hágában vitatott szerződés tehát nagyon sok előtanulmányon és kutatáson alapult, de később is, egészen 1985-ig még igen sok tanulmány készült. A szlovák fél előterjesztésének másik erőssége, hogy azzal érveltek: a szerződés két fél közötti független megállapodás. Továbbá ennek az egyezménynek volt egy rendkívül lényeges pontja: állandó munkakapcsolatot kell fenntartani a felek között, és minden felmerülő részletkérdést meg kell vitatni egymással. Ez a kapcsolat működött is, hiszen majdnem kéthetente találkozott a két fél 20-25-30 fős küldöttsége Budapesten vagy Pozsonyban, ahol kicserélték az elemzéseiket. A szlovákok ezzel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy az igen gondosan elkészített tanulmányok alapján semmiféle környezeti katasztrófától nem kell tartani. Mindkét fél elismerte, hogy a vízlépcsőrendszernek lesznek környezeti kihatásai, de ezek nem súlyosak, és kiegészítő munkálatokkal orvosolhatók. A szlovákok a továbbiakban arra hivatkoztak, hogy Budapest felkérte a világhírű Bechtel céget, Pozsony pedig a szintén világhírű kanadai Highdrockwebeck céget, hogy adjanak szakvéleményt a vízerőműrendszerről. Mindkét szakvélemény a vízlépcsőrendszer befejezése és üzembe helyezése mellett foglalt állást, és arra is kitért, hogy az esetleges kedvezőtlen környezeti hatások miként küszöbölhetők ki. A szlovákok emlékeztettek arra is, hogy őket kezdettől foglalkoztatta: a dunakiliti duzzasztóval az egész rendszer kulcsa magyar kézbe kerül. A magyar fél azzal a lépésével, hogy indokolatlanul felmondta a nagymarosi mű felépítését, s később nem engedte a már kész dunakiliti duzzasztó üzembe helyezését, lehetetlenné tette a szlovák fél által kilencven százalékban befejezett bősi vízerőmű működését. Ez kényszerítette Szlovákiát az úgynevezett C változat, a dunacsúni (Cunovo) duzzasztó megépítésére, mert nem hagyhatta kárba veszni a mintegy 36 milliárd koronás beruházást. A szlovák fél véleménye szerint - amivel magam is 240
