Árpási Zoltán: Mosonyi Emil a vízépítés professzora (Kossuth Kiadó, Budapest, 2006)

Előszó

ben felelős a tervező és az építő mérnök a hibákért és milyen mértékben a társadalom és az oktatás?"

Vélhetően egyetért az olvasó a professzorral abban (is), hogy a valóságos környezetvédő az, aki számára a környezethez az ember is hozzátartozik, szociális és kulturális igényeivel együtt. Ez a flórával és faunával egyenrangú emberközpontúság. Szerintünk máshogy nincs is értelme.

De mikor válik ez a nézet általánossá? Maradjunk Széchenyinél és idézzünk az „Eszmetöredékek"-ből:

„Ne várjunk rövid idő alatt nagy előmeneteleket, s csak Istenért ne higyünk azoknak kik rövid idő és csekély fáradság után óriásiakat Ígérnek. Mert hiszen csak az alacsony saláta, meg a törpe retek, s efféle növény nő szaporán, midőn a fejedelmi cser, meg a felséges bükk, csak hosszú évsor után terjeszti ki viruló lombjait a később maradék fölött; s ki eképp szaporát naggyal, könnyüt tartóssal egybeházasítva jósol: az, ki legyen is egyébiránt bár, nem több mint álpróféta, millytül őrizzen az ég!

Hogy Magyarország különös virágzásra emelhető, arrul nem kételkedik senki, ki e hont ismeri. De hogy valljon a magyar faj képes-e s fogja-e e hont legmagasb virágzásba emelhetni, azon igen sokan kételkednek. Hazudtoljuk meg ezeket, s legyünk meggyőződve, hogy kézfogás, vállvetés s bölcsesség által nincs olly szövevényes körülmény és viszony, mely közt üdülni ne lehetne."

Ha a helyesírás és néhány szóhasználat változott is, minden mondat ma is aktuális.

2006. április 24.

Holló Csaba

a Magyar Mérnöki Kamara alelnöke