Andrásfalvy Bertalan: A Sárköz és a környező Duna menti területek ősi ártéri gazdálkodása és vízhasználatai a szabályozás előtt (Vízügyi Történeti Füzetek 6. Budapest, 1973)

Bevezetés

BEVEZETÉS Munkámmal a Duna változó vízszintjeihez igazodó régi vízhaszonvételt és a folyam árterein folyó gazdálkodást kívánom bemutatni levéltári-történeti és néprajzi kutatások, a helyszínen folytatott hagyománygyűjtés eredményeként. Jelen alakjában egy terjedelmesebb monográfia kivonata, melyben a vízhaszonvétel — a vízhasznosítás ősi módja — és pusztulása kapott hangsúlyos helyet. A vizsgálat középpontjában a Sárköz áll a hozzá csatlakozó, főként Tolna és Baranya megyei folyamparttal. Joggal feltételezhető, hogy az itt megismert vízi és ártéri gazdálkodás nemcsak a Duna magyarországi szakaszán, hanem — némi eltéréssel — feljebb és lejjebb is a Duna mentén valamint a Tisza mentén is megtalálható volt egykor. Adataimmal annak a felfogásnak a tarthatatlanságát kívánom nyilvánvalóvá tenni, miszerint a Kárpát-medence kiterjedt mocsaras árterületeinek haszonvételét csak a XVIII. század végén, illetve a reformkorban megkezdett és szinte napjainkig tartó nagy vízszabályozó, lecsapoló és ármentesítő munka biztosította volna úgy, hogy a területek nagy részét szántóföldi művelésre alkalmassá tette.