Andrásfalvy Bertalan: A Sárköz és a környező Duna menti területek ősi ártéri gazdálkodása és vízhasználatai a szabályozás előtt (Vízügyi Történeti Füzetek 6. Budapest, 1973)

1. A vízrajz növény- és településföldrajzi összefüggései. Az ártéri szintek és jellemző növényzetük leírása és népi elnevezései - A vizsgált terület

1. A VÍZRAJZ NÖVÉNY- ÉS TELEPÜLÉSFÖLDRAJZI ÖSSZEFÜGGÉSEI. AZ ÁRTÉRI SZINTEK ÉS JELLEMZŐ NÖVÉNYZETÜK LEÍRÁSA ÉS NÉPI ELNEVEZÉSEI A vizsgált terület A Duna vögye Dunaföldvár alatt kiszélesedik, a Sió—Sárvíz mai torkolatánál meghaladja a 30 km-t, majd a Sárköz déli végénél, a Bátai foknál ismét összeszűkül. Néhány kilométer után újból kiszélesedik a Mohácsi vagy Margitai szigetnél; a mai országhatár Kölkednél e széles völgyet metszi el. A folyam maga Dunaföldvárnál, Paksnál és Dunaszekcsőnél a völgy nyugati szélén folyik és közvetlenül mossa a Dunántúli táblarögökre települt vastag lösztakarót. A völgy többi részén a folyam és a völgyoldaiak között lapos ártéri vagy részben az ártér fölé emelkedő teraszokat találunk. A Duna-völgy keleti oldalát a folyam maga rakta le hordalékképpen, amikor még nem mai, déli irányú medrében folyt, hanem délkeleti irányban haladt át az Alföldön, a Tisza—Maros szöge felé.

1 A Duna az elmúlt évezredekben állandóan változtatta pályáját. Ez a középszakasz-jellegű folyók sajátsága: az állandóan fejlődő kanyarok egyre inkább hurok alakúvá lesznek s végül a víz áttöri azt a keskeny földnyelvet, mely a folyó medrét a visszatérő medertől elválasztja s ezzel a kanyar ,,lefűződik". Közben a hurkosodé kanyarok is egyre lejjebb vándorolnak, csúsznak és így a folyó egész völgyét szinte méterről méterre elmossa és újra lerakja, mint hatalmas eke át- és átforgatja.

2 Ez a középszakasz-jelleg a Dunán közép-, és ennél magasabb vízálláskor érvényesül. Kisebb víznél a folyó itt alsószakasz jellegű, vagyis a lelassult víz nem tudja hordalékát továbbvinni, hanem lerakja medrében. Ezzel kiszorul saját ágyából, zátonyokat épít, szigeteket ölel körül, ágakra szakad. E mederváltozások napjainkig tartottak, s a történeti feljegyzések is számot adnak róla. Mintegy fél évezrede lehet, hogy az ember is kezdett beavatkozni a folyó életébe, majd — különösen az elmúlt 150—200* esztendő alatt —• jelentősen lerövidítette pályáját. A Dunának nincsen szabályosan ismétlődő és évenként megközelítőleg azonos szintű vízjárásmenete, mint pl. a Nílusnak. Egy évben többször emelkedhet és apadhat a vize. A legnagyobb és legkisebb vízállások közti különbség napjainkban Mohácsnál évi átiagban meghaladhatja a 10 m-t is. Az egymást követő árvizes és igen aszályos esztendők vízjárásá* Éppen 200 éve, 1773-ban készült el Böhm (Cseh) Ferenc terve a báta—bajai Duna-szakasz szabályozására. (K. Zs.)