Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
3. Ökológiai alapok
Ökológiai alapok 83 idő alatt. Ez a szám valós körülmények között mindig a reális mortalitás értéke alatt marad, mivel az élőlények ritkán érik meg élettanilag lehetséges várható életkorukat. Az általános mortalitás egy populáció egyedszám csökkenését jelzi. Mivel egy egyed többször is szaporodhat, de elpusztulni csak egyszer pusztul el, nem teszünk különbséget általános és specifikus mortalitás között. A mortalitás szoros kapcsolatban áll az életkorral. A mortalitási, vagy túlélési görbék fajra jellemző lefutást mutatnak. A populáció koreloszlását életkorfával ábrázolhatjuk: ■ piramis alak: növekvő népesség, • harang alak: stagnáló népesség, ■ urna alak: csökkenő népesség. Amennyiben az emberi fajra vonatkoztatjuk az életkorfát, a piramis alak a fejlődő országokra jellemző, ahol a születések száma magas, de éppúgy magas a fiatal egyének halálozási aránya is. A magas halálozási arányt kompenzálja a populáció magas születésszámmal. Az idős egyének száma alacsony ezekben a populációkban. Az urna alak a fejlett országokra jellemző. Mivel ezekben az országokban a fiatalkorúak halálozási aránya kicsi, az egyének többsége magas kort ér meg, a születésszámnak sem kell magasnak lennie a populáció egyedszámának szinten tartásához. Ezekben a populációkban a megszülető egyének nagy része eléri az időskort. A populáció fiatal egyedei kedvező feltételek között átlagon felüli túlélést mutatnak, mely azután a növekvő életkorral csökken. A populációban, illetve egy részpopulációban (pl. egy korosztály) egy időszakban bekövetkező születések és halálozások a natalitási/születési, illetve mortalitá- si/halálozási rátákkal írhatók le, melyeket %-ban, vagy %o-ben adunk meg. Az általános natalitás és mortalitás aránya az általános, a specifikus natalitás és általános mortalitás aránya a specifikus mortalitást adja meg. Mivel a szülők gyakran több nemzedékkel is együtt élhetnek, és rendszerint kettőnél több utóduk van, a környezeti befolyások által nem korlátozott populációk exponenciálisan növekszenek. 3.5.1.2 A populáció működése A populáció létének egyik alapfeltétele a populációt alkotó egyedek közötti kölcsönhatás (interakció). Ha az egyes egyedek esélye azonos egy másik egyeddel való kölcsönhatásra, akkor ez a populáció egyik stabilizáló tényezője. A populáción belüli lehetséges kölcsönhatások száma az egyedszám függvénye. Az n egyedszá- mú populációban lehetséges kölcsönhatások száma: n(n-l). Ha a populáció 1000 egyedből áll, akkor a közöttük lehetséges kölcsönhatások száma 999.000. Ha a populáció elég nagy számú egyedből áll (ahol az események statisztikailag jól értékelhetők), ott az interakciók száma igen nagy érték lehet. Feltételezzük, hogy a po
