Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
3. Ökológiai alapok
80 Alkalmazott hidrobiológia (helyként) értelmezhető, hanem olyan topológiai térként, mely megadja a populáció létezésének környezeti feltétel rendszerét. A niche más megfogalmazásban a környezeti tényezők azon értéktartományaként értelmezhető, amelyeken belül a populáció hosszú ideig fennmaradhat. A niche határai valójában nem élesek, hanem valószínűségi szintekkel jellemezhetők. 3.4.14 Ökológiai indikáció Az indikáció egész egyszerűen jelzést jelent. Miután az ökológia vizsgálati tárgya az életközösségek, vagy azok elemei a populációk, a jelzésnek ezekre a biológiai entitásokra kell, hogy vonatkozzanak. Tehát mindig az életközösség valamely ökológiai állapotát kell jelezni, valamely abiotikus, vagy biotikus környezetéhez való viszonyának adott állapotát -mint „környezeti hatást"- kell értékelni, és nem fordítva. Nem a környezeti paraméter adott értékére vagyunk kíváncsiak valamely „biométer" szerint, azt sokkal egyszerűbben és pontosabban lehet mérni fizikai - kémiai módszerekkel. Miért is érdekel ez minket? Gyakorlati szempontból elsősorban azért, mert az életközösségek ökológiai állapotáról szeretnénk informálódni, az eddig bekövetkezett, vagy ezután bekövetkezendő környezeti változások életközösségekre gyakorolt hatását szeretnénk megbecsülni Juhász-Nagy (1986). 3.4.15 Zonáció A környezeti tényezők általában nem hirtelen, hanem folyamatosan változnak a térben. Egy tó partján például a vízmélység fokozatosan csökken a szárazföld felé haladva, a magashegységek felé a levegő átlagos hőmérséklete csökken, stb. Ez a folyamatos változás azt eredményezi, hogy a társulások a térben szabályosan követik egymást. Zonációnak nevezzük a társulások szabályos egymásra következését a térben, egy adott idősíkban. A zonáció esetében megfigyelhető szabályos társulás váltás hátterében az egyes társulások eltérő forráshasznosítási tulajdonságai állnak. A hegyvidéken felfelé haladva egyre hűlő levegőben például a hi- degtűrőbb növények válnak uralkodóvá. A bemutatott zonáció térbeni felépítése hasonló ahhoz, mint ami a szekuláris szukcesszió esetében időben megfigyelhető (például az éghajlat hidegebbé válása hasonló társulás változást eredményez, mint amit a magashegységek felé haladva térben tapasztalunk). A tavakban a nyíltvíztől a száraz felé haladva ugyancsak szabályos zonáció figyelhető meg. Ennek a természetes zonációnak a társulásai a nyíltvíztől a part felé haladva a következők (3.4. ábra). Nyíltvízi társulások: plankton, nekton, neuszton. Hínárnövényzet: mederfenéki algagyep, alámerült gyökerező hínár, felszínen kiterülő gyökerező hínár. Mocsári növényzet: kákás, nádas, gyékényes, magassásos, zsombékos. Réti növényzet: lápré
