Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)

19. A jövő alkalmazott hidrobiológiai kihívásai

A JÖVŐ ALKALMAZOTT HIDROBIOLÓGIÁI KIHÍVÁSAI

601

Az EEA helyzetképe megállapítja, hogy a veszélyes anyagok ökológiai és toxikológiai hatásait illetően ismereteink nagyon hiányosak, és még az OECD által kiadott útmutató szerinti kockázatbecsléshez szükséges információknak a minimumát sem tudjuk az 1.000 tonna/év termelt mennyiséget meghaladó vegyi anyagok 75 % -ának az esetében.

19.7 Gyógyszerek, és melléktermékeik megjelenése A VIZEKBEN

A környezetbe kerülő vegyi anyagok közül talán a gyógyszerek, és a gyógyszer- gyártás melléktermékei a legveszélyesebbek. E rendkívül nagyszámú vegyület- csoport közül a hormonok és az antibiotikumok hatásait emeljük ki.

19.7.1 Hormonháztartást zavaró anyagok

Az EDS (endocrine disruptor substances), a hormonháztartás zavarait okozó anyagok csoportja, melyek környezeti hatásait, eltávolítási lehetőségeit kb. két évtizede intenzíven, kutatják. A hormonháztartást megzavaró anyagoknak azokat az exo- gén anyagokat nevezzük, amelyek megzavarják a szabályozásban és a növekedésben szerepet játszó természetes hormonok termelését, kibocsátását, transzportját, kötődését, reakcióját, vagy kiürülését. A hormonrendszer működését potenciálisan zavaró anyagokról kémiai értelemben nehéz általánosításokat tenni, mivel ezek egyaránt lehetnek természetes és szintetikus vegyületek, melyeket a következők szerint lehet csoportosítani:

■ az iparban és fogyasztásban használt anyagok (ftalátok, egyes élelmiszeripari adalékok).

■ egyes növényvédő szerek (lindán, DDT, atrazin),

■ hormon készítmények (orális fogamzásgátló tabletták, pajzsmirigy gyógyszerek),

■ az ipari és fogyasztási melléktermékek (PAH, dioxin),

■ a természetes hormonok (fitoösztrogének),

■ a természetes hormonhatású anyagok (3-Q-zsírsavak).

Mivel kémiailag rendkívül heterogén anyagokról van szó, ezért környezeti sorsukról (fizikai-kémiai átalakulásaik, viselkedésük fázishatárokon, biológiai bontható- ságuk, stb.) általánosítások nem, vagy csak igen korlátozottan, elővigyázatosan tehetők (Fleit 2005).

Ennek a kutatási területnek az ad aktualitást, hogy ezeket az anyagokat nagy mennyiségben állítják elő, felhasználásuk után végső soron a szennyvízbe, onnan