Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)

19. A jövő alkalmazott hidrobiológiai kihívásai

602

Alkalmazott hidrobiológia

pedig a vízi környezetbe kerülhetnek. Itt kifejthetik hatásukat a vízi ökoszisztémára, de a vízkezelésen átjutva megjelenhetnek az ivóvízben is. Eltávolítási hatásfokuk a szennyvíztisztítás és a víztisztítás során kicsi (Öllős 2004b). Mivel ezeknek az anyagoknak kis koncentrációban is nagy a kockázatuk, viselkedésük vizsgálata a vízi környezetben, és a vízellátásban, a jövőben is prioritást élvez. Tovább növelhetik a kockázatukat a metabolitjaik.

19.7.2 Antibiotikumok

Az antibiotikumok a szervezeten átjutva ugyancsak megjelennek a szennyvízben, és eljutva a szennyvíztisztító telepre annak működési zavarait okozhatják. Különösen télvégi, influenzás időszakban magyarázhatók ilyen okokkal a tisztító telepeken megfigyelt anomáliák. Minőségük függvényében eltávolítási hatásfokuk változó a szennyvíztelepen, általában 50 % körüli (Fleit 2005). Ez elég alacsony érték ahhoz, hogy ezek az anyagok a befogadóba jutva is kifejthessék hatásukat, és módosíthassák a vízi ökoszisztéma baktérium közösségének szerkezetét. Viselkedésük, hatásaik, lebomlásuk és metabolitjaik hatásai vizsgálandó feladatokat jelentenek a jövő hidrobiológusai, és közegészségügyi szakemberei számára.

19.7.3 Toxikus anyagok késleltetett hatásai

Az újonnan szintetizált, mesterséges anyagok jelentős hányadáról a felhasználás évei, vagy évtizedei során (vagy azt követően) derül ki, hogy a környezetet és/vagy az emberi egészséget károsítják. (Erre a jól ismert klasszikus példa a DDT, amely kiváló hatású rovarölő szer, ugyanakkor bioakkumulatív és rákkeltő anyag. Éppen ezért vonták ki a forgalomból, és tiltották be a felhasználását, - először a világon hazánkban, 1968-ban; Fleit 2005).

Rengeteg olyan vegyület van a környezetünkben, amely bioakkumulációra és biomagnifikációra képes. (Bioakkumuláció valamely elem, vagy vegyület fokozott mértékű felvétele, és felhalmozódása az élő szervezetben. Biomagnifikáció valamely elem, vagy vegyület növekvő mértékű feldúsulása a tápláléklánc magasabb szintjei felé.) Ezeknek a vegyületeknek a hatásai látensek maradnak addig, amíg koncentrációjuk az ökoszisztéma különböző szintjein a toxikus szint alatti. További felhalmozódás esetében viszont a toxikus hatás megjelenik, esetenként akkor, amikor a forrás már nem is azonosítható. Olyan ez, mint egy időzített bomba, akkor robban, amikor esetleg nem is számítunk rá. Ez a terület minden bizonnyal az egyik fő irányvonal lesz a jövő hidrobiológiái és közegészségügyi kutatásában.