Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)

18. A hőszennyezés hidrobiológiai hatásai

A HŐSZENNYEZÉS HIDROBIOLÓGIÁI HATÁSAI

571

másik fontos "kapuszáma". Ez az érték télen nagyobb lehet, mint nyáron, hiszen nyáron nagyobb a hőmérséklet.

A hő által okozott stressz következményeit illetően az utolsó fontos paraméter, amely meghatározza az élőlények károsodását, a hőhatás időtartama. Ezt az időtartamot befolyásolja:

■ a visszavezetett hűtővíz elkeveredési viszonyai,

■ a hűtővíz és a teljes vízhozam (vízmennyiség) aránya,

■ a természetes hűlési folyamat intenzitása.

Értelemszerűen a rosszabb elkeveredés, a kicsi hűtővíz/folyó vízhozam arány, a melegebb környezet a hőhatás tartósságát növeli, ezért kedvezőtlen az élővilág szempontjából.

A felszíni vizek élőlény társulásait (bakterio-, fito- és zooplankton, makroszkopikus gerinctelenek, magasabbrendű vízinövények, halak, stb.) a hőszennyezés eltérő mértékben befolyásolja, ezeknek az élőlény csoportoknak a hőszennyezésre adott válasza is különböző. A továbbiakban e kérdéskört tárgyaljuk.

18.2 Természetes hőmérsékletváltozás, hőtűrés

A víz hőmérsékletének a halaknak földrajzi elterjedése, populáció nagysága, aktivitása, növekedése, anyagcseréje és szaporodása szabályozásában meghatározó szerepe van. Az alsó, minimális határérték a közeg fagyáspontjából eredően ritka kivételektől eltekintve nem alacsonyabb, mint 0 °C. A maximális hőmérséklet tűrési pontja a különböző halfajok esetében igen változó, de a mérsékelt égövben legtöbbjük nem igen tolerálja a 30 °C-nál magasabb értékeket. A halak hőtűrése megmutatja azt a hőmérséklet tartományt, amelyben fiziológiájuk fenntartása maximális hatékonyságú. Az egyes életjelenségek eltérő hőmérsékleti optimumot igényelnek. A különböző fiziológiai optimum tartományok inkább jelentenek egy viszonylag széles zónát, mint egy éles csúcsot, mintegy visszatükrözve a halak szabályozó képességét a környezet hőmérséklet változásaival szemben. Mindazonáltal, egyes időszakokban a hőmérséklet tolerancia egészen szűk zónában mozog, amelyben már egészen kis ingadozások is az anyagcserében, a szervezet sav-bázis egyensúlyban nagy változásokhoz vezetnek. Az alap, a fenntartó és az aktív anyagcserét folytató halak hőmérséklettoleranciája eltérő (Győré 1999, 18.1. ábra).