Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
18. A hőszennyezés hidrobiológiai hatásai
572 Alkalmazott hidrobiológia 18.1. ábra: Az alap, a fenntartó és az aktív anyagcserét folytató halak hőmérsékleti toleranciatartománya (Varley 1967 után Győré K. által módosítva) A magas és alacsony hőmérséklethez való hozzászokás a halak jellemző tulajdonsága, bizonyos fajok igen széles hőmérsékleti skála mentén képesek élni. A mérsékelt égövi halfajok szaporodási hőmérséklet tolerancia szerint is csoportosíthatók. Tipikus, a szóban forgó területen is előforduló hideg vízben ívó halfaj a menyhal (Lota lota), és a csuka (Esox lucius). 20 °C feletti vízben ívik, pl. a homoki küllő (Gobio kessleri), a harcsa (Silurus glanis), a compó (Tinea tinea) valamint a honosított amur (Ctenopharyngodon idella) és fehér busa (Hypophthalmichthys molitrix), illetőleg a velük együtt behurcolt kínai razbóra (Pseudorasbora parva). Halaink többsége a 10-18 °C körüli vízben ívik. Adott halfaj akár csak egy bizonyos fiziológiai kondíciójának hőoptimum meghatározása esetében is, a különböző szerzők által közölt adatok elég széles hőmérséklet tartományt fognak át (Győré 1999).
