Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)

17. Toxikológia

Toxikológia

565

■ a tisztító rendszerek jobban tervezhetők erre (világos tervezési szempontok, egyszerű engedélyezési paraméterek),

■ a szennyezők hatásai jobban előre jelezhetők (modellezés),

■ a tesztek olcsóbbak.

Hátrányai:

■ a szennyvízben levő összes toxikus anyag minősége nem ismert,

• a toxikus anyag keverékben az egyes anyagok hozzájárulása a toxikussághoz nem állapítható meg,

■ ha sok toxikus anyag van jelen, akkor a vizsgálat mindegyik anyagra költséges,

■ a toxikus anyagok biológiai hozzáférhetősége az eredeti mintában nem becsülhető.

17.4.5.3 Biomonitoring Előnyei:

■ az élőlény közösségek felsőbb szerveződési szintet jelentenek, ezért a toxikus anyagokra adott válaszuk integrált,

■ a toxikus anyagokra adott ökológiai válasz a valósághoz közeli,

• a különböző toxikus anyagokra az egyes populációk válasza vizsgálható,

■ előzőleg ismeretlen toxikus anyagforrásokat tárhat fel.

Hátrányai:

■ a vizsgálatok hosszú idejűek, ezért a természetes változásoktól nehéz leválasztani a toxikus hatásokat,

■ a toxikusság csökkentési beavatkozások tervezése nehéz,

■ az adatértékelés nehéz,

■ a vizsgálatok hosszú ideig tartanak, és ezért költségesek,

■ sok olyan szervezetet is vizsgálni kell, amire az elfolyó víz nem toxikus.

17.5 Genotoxikológia, mutagenitás

Az alfejezetet Hegedűs (1998) munkája alapján tárgyaljuk. A genotoxikológia (genetikai toxikológia) új tudományágként az 1960-as években alakult ki, feladata az emberrel közvetlenül kapcsolatba kerülő anyagok mutagén hatásának felderítése. A környezeti genotoxikológia az ivóvízben, felszíni és felszín alatti vízben, talajban és levegőben előforduló genotoxikus anyagok hatásának a kimutatásával foglalkozik. Genotoxikus anyagoknak nevezzük azokat a vegyületeket, melyek