Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
17. Toxikológia
560 Alkalmazott hidrobiológia 17.4.3 Hosszantartó módszerek A hosszantartó tesztek az idült toxicitás megállapítására alkalmasak. Legtöbbször nem a pusztulás, hanem a növekedés és anyagcsere megváltozása jelzi a mérgezést. A hosszantartó vizsgálatok céljára a biomonitorok is alkalmasak. A biomonitor (dinamikus toxikológiai teszt) a vizek mérgező anyagainak hatásainak megfigyelésére, felderítésére alkalmas berendezés, melynek lényeges része az élőlény. A vízben lévő mérgező anyagok hatását és e hatás mértékét állapítják meg, de a mérgező anyagok minőségére és mennyiségére semmiféle felvilágosítást nem adnak. A biomonitorokat elsősorban felszíni vizek, befogadóba beömlő szennyvizek és az ivóvíz minőségének ellenőrzésénél alkalmazhatjuk. A dinamikus toxikológiai vizsgálatok során teszt szervezetként főleg halakat használtak és használnak. A halak kopoltyújukkal és testfelületükkel állandó szoros kapcsolatban vannak a vízzel, így a vízben lévő elemek és vegyületek könnyen a halak szervezetébe kerülnek. A hal a vízben lévő mérgező anyagokra az embernél korábban és érzékenyebben reagál. A mérgező hatásra a halak pusztulásából, viselkedésének, élettani és kórélettani válaszreakcióik változásából következtethetünk. így figyelemmel kísérhetjük többek között a halak helyváltoztató mozgását, az áramlási ingerre adott válaszát, a szívritmus vagy pedig a légzőmozgás időegység alatti számának változásait és a halak által termelt bioáram változását. A budapesti ivóvíz toxikológiai vizsgálatára szolgáló hal biomonitor 1982-ben kezdett el működni a Vízműveknél. Ebben az akváriumokból álló átfolyásos rendszer több halfaj egyedeit alkalmazták, és a viselkedésüket rendszeresen figyelték. A halakat hetente cserélték azért, hogy az esetleges vízben levő káros anyagokhoz ne szokhassanak hozzá. Ha a halmonitor veszélyt jelezne, vízmintákat lehetne venni, és analizálni veszélyes kémiai anyagokra (Hegedűs 1998, 1999). Annak ellenére, hogy a halakkal végzett tesztelés általánosan elterjedt, a halakkal végzett vizsgálatoknak is számos problémája van: ■ a teszthalak akklimatizálódása, ■ a teszthalak táplálása, ■ a napszak szerinti változó aktivitás, ■ hidegvízben a halak inaktívvá válása, ■ a vizsgálandó víz minőségének (zavarosság, vízhőfok, keménység, pH, stb.) változása. Az iparilag fejlett nyugat-európai országokban ennek ellenére főleg a halakkal működő biomonitorok a használatosak. Újabban a biomonitorokban alkalmaznak más tesztszervezetet (kisrák, kagylók). 1992-ben a Szigetköz egyik lefűződött ágából telepítettek kagylókat a Duna Budapest feletti szakaszára. A vándorkagylóval (Dreissena polymorphá) való aktív
