Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
12. A komposztálás biológiája
404 Alkalmazott hidrobiológia letkező szerves hulladékok jelentős része éppen fertőzőképessége miatt jelent problémát. A túl magas hőmérséklet kialakulását azonban meg kell akadályozni, mivel a biológiai folyamatok ott már leállnak. A patogén szervezetek pusztulásának garanciája a termofíl fázisban elért magas hőmérséklet. A hőmérséklet mellett a komposzt nedvességtartalma is fontos, mert különbség van a nedves és a száraz közegben végzett hősterilizálás között. A nedvességtartalom növekedésekor az enzimek koagulációjához szükséges hő mennyisége csökken. Természetesen hő hatására nem minden patogén pusztul el a termofil fázisban. Különösen igaz a Clostridium tetani és C. botulinum endospórás fajokra. Ezek azonban a szennyvíz iszapokban, a kommunális hulladékban és egyéb szerves hulladékokban sem fordulnak elő nagyobb számban, mint a talajban. A komposztálás termofil fázisán átesett kom- posztban jelenlévő természetes mikroflóra antibiotikum termelése és antagonista hatása is biztosítja, hogy a komposztált anyag megőrizze a patogén mentességét. A komposztálás alatt az energia hő formájában távozik a nyersanyag mikrobiológiai lebontásának köszönhetően. Az összetétel, amelynél a nyersanyag hőmérséklete megnő, függ az egész rendszer energia egyensúlyától, ami változik a nyersanyag típusával és mennyiségével, a levegőztetéssel és/vagy a komposzthalmok hőszigetelésével. A komposztálás során a hőmérséklet a fertőtlenítésen túl hatással van a mikroorganizmus-populációk alakulására, az oxigéndiffúzióra, az oxigén vízoldhatóságára, a fehérjék lebomlására, az NH3 távozó gázokkal történő felszabadulására, a nitrifikáció sebességére, stb. A legtöbb komposztálási kísérlet azt az eredményt hozta, hogy az optimális hőmérséklet az aktív lebomlási szakaszban 55 °C. Nagy kapacitású, aktív levegőz- tetésű komposztáló telepeken a hőmérséklet-szabályozást az aktív lebontás alatt végzett levegőztetéssel oldják meg. A komposztban lévő hőérzékelő lehetővé teszi a ventillátorok visszacsatolásos szabályozását, bár a komposztanyag túlzott kiszáradásának megelőzésére a hőmérséklet-szabályozással együtt egyéb ellenőrző méréseket is el kell végezni. 12.3.5 pH A legtöbb ökoszisztémában a pH értéke 5 és 9 között van. A komposztálás a pH = 7-8 között optimális. A gyűjtőkonténerekben a kis molekulájú szerves savak formájában megjelenő köztitermékek a biohulladék pH-ját esetenként 5-re csökkentik. A komposztálás alatt a szerves savak párolgásának és az olyan bázisok fel- szabadulásának köszönhetően, mint az ammónia és piridin, a pH emelkedik. Ca hozzáadásával fokozható a nagy zsírtartalmú nyersanyagok kezdeti gyors anaerob lebontása eredményeként jelentkező 6 körüli pH. A legtöbb esetben azonban nem szükséges lúgos anyagok hozzáadása a komposztkeverékhez.
