Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
12. A komposztálás biológiája
405 12.4 A KOMPOSZTÁLÁS HIGIÉNIAI ASPEKTUSAI, A PATOGÉNEK INAKTIVÁLÁSA A szerves hulladékok eredetüknek megfelelően élőhelyet nyújtanak a patogén szervezeteknek is, mint például Escherichia, Streptococcus, Salmonella és különböző Legionella fajok, valamint vírusok és bélférgek számára. Különösen igaz ez a szennyvíziszap esetén, hiszen e patogének abban megtalálhatók. Különös figyelmet kell ezért fordítani a komposztálási eljárás folyamán a patogén tényezők kivédésére, a termék biztonságos felhasználása érdekében. Kimutatták, hogy minimális, 55 °C- os prizma hőmérsékleten 2,5 napos időtartam kell a patogén mikroorganizmusok biztonságos elpusztítására. Más szerzők szerint a biztonságos végtermék keletkezhet, amennyiben a prizma hőmérséklete 30 percen keresztül 70 °C-on, vagy fölötte van, vagy néhány óráig 65 °C- feletti hőmérsékleten. A nagyobb téilélő-képességű szervezeteket, mint például Escherichia coli B, Salmonella typhimurium Q, 5 napig 60-70 °C-ot is túlélnek szennyvíziszap komposztban (de Betroldi et al. 1983). Az Ente- robacteriák mellett, különösen a Salmonella fajok és a Legionella genus egyedei potenciális rizikófaktort jelenthetnek mind a termelő, mind a felhasználó tekintetében. A pasztörizálás hőmérséklet-idő igényét már számos kísérlet alapján behatárolták, s arra a következtetésre jutottak, hogy nemcsak a magas hőmérséklet inaktiválja a patogén szervezeteket, hanem szerepet játszanak még más mikroszervezetek, valamint egyéb versengő mechanizmusok is. Továbbá e folyamatok és baktériumok akadályozzák meg a patogén baktériumok komposzttrágyában történő újra- fejlődését is. A coliform tartalom mindenképpen a szennyvíziszap komposzt fertő- zőképességi indikátorának tekinthető. Természetesen a spóraképző baktériumok (egyes Bacillusok, Clostridiumok) sem pusztulnak el a fenti hőmérsékleteken, de ezek nem jelentenek veszélyt az emberre. A KOMPOSZTÁLÁS BIOLÓGIÁJA 12.5 Irodalomjegyzék Alexa L., Dér S. (1995): Állati eredetű veszélyes hulladékok komposztálása. -Diplomadolgozat, GATE Talajtani és Agrokémiai Tanszék, Gödöllő Ayres, P.G., Boddy, L. (1986): Water, Fungi, and Plants. - Cambridge University Press, London Cooney, D.D., Emerson, R. (1964): Thermophilic Fungi: An Account of their Biology - Activity and Classification., Freeman and Co., San Francisco Crisan, E.V. (1973): Current concepts of thermophilism and the thermophilic fungi. -Mycology, 65, 1171-1198. Cross, T. (1968): Thermophilic actinomycetes. - J, Appl. Bacteriol., 31, 36-53. De Bertoldi, M., Vallini, G., Pera, A. (1983): The biology of composting: A review. - Waste Manage. Res. 1,157-176. Dix, N.J., Webster, J. (1995): Fungal Ecology. - Chapman & Hall, London Golueke, C.G. (1977): Biological Reclamation of Solid Waste. - Rodale Press, Emmaus, PA
