Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)
12. A komposztálás biológiája
A KOMPOSZTÁLÁS BIOLÓGIÁJA 399 dásra képesek. Anyagcseréjük szempontjából megkülönböztetünk autotrófokat, és heterotrófokat. Bár a komposzt halomban az aerob mikroorganizmusok fejlődése dominál, előfordulhatnak abban kisebb anaerob terek is, melyekben fakultatív, esetleg obiigát baktériumok is elszaporodnak. Ezt a szerves savak, valamint anaerob metabolizmusból származó gázok, N20, H2S, CH4, és más szagképző gázok keletkezése bizonyít. A termofil hőmérsékleti tartományban elsősorban Bacillus és Thermits fajok jelenléte a meghatározó (Strom 1985a, 1985b) Ellentétben azzal a tévhittel, hogy a komposzt maximális hőmérséklete esetén a túlnyomórészt csak termofil spóraképző fajok a dominánsak, ma már beigazolódott, hogy 65-82 “C-os komposzt hőmérséklet mellett, nagyszámú (107-10'° sejt/g száraz anyag) nem spóraképző, gram- negatív Thermits faj is jelen lehet. Ez azt mutatja, hogy a Thermits faj egyedei jobban alkalmazkodnak a komposzt magas hőmérsékletéhez, mint a Bacillusok. 12.2.2 Sugárgombák Rendszertani besorolásuk vitatott, általában önálló csoportként a baktériumok és a gombák közé sorolják azokat. A sugárgombák hifákat és micéliumokat képző talajlakó mikroorganizmusok, lignin bontására képes enzim rendszereik fontosak a humuszanyagok képzésében. Anyagcseréjük során antibiotikumokat és vitaminokat termelnek, ezzel az érett komposzt biokémiai higiénizálásában és a növényi növekedést serkentő hatás kialakításában fontos szerepet töltenek be. A sugárgombáknak köszönhető az érett komposzt erdei földre emlékeztető szaga. A morfológiájukat tekintve a gram pozitív baktériumoknak egy rendkívül változatos csoportját képezik. Goodfellow (1989) 63 fajt sorolt be közéjük biokémiai szempontok alapján. Ennek a hatalmas csoportnak azonban csak néhány faja lehet érdekes a komposztálás mikrobiológiájával foglalkozó szakemberek számára, mint például: Streptomycetaceae család egyedei (Korn-Wendisch és Kutzner 1992), valamint néhány termofil fajokat tartalmazó genus (Cross 1968, Greiner-Mai et al. 1987, Kempf 1996). Fontos azonban figyelembe venni a sugárgombák hőmérsékleti szukcesszióját. Az állandó hőmérséklet a melegedővel szemben a mezofil és termofil sugárgombák differenciálását vonja maga után (Cross 1968). Ezt azért szükséges ennyire kihangsúlyozni, mert nincs éles határvonal a két csoport között: bár jóllehet, a legtöbb Strep- tomycetes - mely a talaj mikrobiális populációjának is nagyon fontos része - mezőidként ismert és 45 °C felett nem szaporodik, mégis találhatók ennek a genusnak olyan fajai, melyek képesek „kibővíteni" a hőmérséklettűrő képességüket. Úgy tűnik, hogy több termofil sugárgomba főként fakultatív (eurytermofil) és csak kisebb hányaduk obiigát termofil (eutermofil). Egyértelmű, hogy ugyanazon paraméterek, melyek meghatározzák az önhevülés folyamatát, pl. a szervesanyag fajtája, nedvességtartalom, levegőztetés, hőmérséklet alakulása, egyben meghatározzák e fajok elterjedését is. A termofil sugárgombák nemcsak a cellulóz és lignin
