Alkalmazott hidrobiológia (MAVÍZ, Budapest, 2007)

12. A komposztálás biológiája

A KOMPOSZTÁLÁS BIOLÓGIÁJA 397 a szaporodás, hőtermelés hasonlóképpen, de a gombák folytatják a nehezen bont­ható lignin bontását. Ennek során mono-, di-, trifenil oligomerek (lignin moleku­latöredékek) keletkeznek, melyet a jelenlevő baktériumok a kevés kis tápanyaggal azért lassan, de sikeresen tovább alakítanak, részben felnyitva az aromás gyűrű­iket, részben módosítva a lignin monomerje fenol gyűrűjének a metoxi csoportját és izopropil oldalláncát. Az így kialakuló módosított monomerek, oligomerek kon­denzációjával épülnek fel a következő szakaszban a humuszanyagok. A felépülés/érés szakaszát a szervesanyagnak a fent említett humifikálódása jellemzi. Ekkor a kondenzáció során a funkciós csoportok száma, s a humusz oxi­géntartalma is csökken, színe sötétedik. Oxidációja minimálisra csökken, biológiai stabilitása fokozatosan nő. Közben a hőmérséklet folyamatosan csökken. Az érés­ben pszichrofil baktériumok és penészgombák működnek közre, amelyek hőmér­sékleti optimuma 15-20 °C. Nő a sugárgombák száma is, amely a komposztérettség indikátorának is tekinthető. A talajban történő természetes komposztálódás során a folyamatok végbeme­netele hasonló, de a kisebb gyorsan bontható tápanyag arány (ellátottság) miatt a hőmérséklet emelkedése minimális, s így a folyamat lefolyása is lassúbb. Ettől függetlenül a fél éves iszaptárolást, stabilzálódást követő még egy félévnyi kom­posztálódás a termőtalajban elégségesnek bizonyult a gyakorlatban a patogén szervezetek kellő mértékű inaktiválásához. Ezt látszik igazolni az iszapkihelyezés jelenleg érvényes jogi szabályozása is. 12.2 A KOMPOSZTÁLÁSBAN RÉSZT VEVŐ SZERVEZETEK A komposztálás során a szervesanyag lebontó, átalakító és felépítő folyamataiban a nyersanyagoktól, a környezeti feltételektől és az érési foktól függően különböző élőlények tevékenysége a domináns, mégis állandó szimbiózisban tevékenyked­nek. A giliszták, rovarok, pókok, rágcsálók a komposztot csak az érés vége felé népesítik be. Aprító, kiválasztó és keverő tevékenységük elsősorban az érett kom­poszt küllemét, fizikai jellemzőit határozza meg. A komposztálás sebessége a nagyszámú bakteriális szervezet (baktériumok, su­gárgombák, és gombák) aktivitásának megfelelően alakul. A komposztáláshoz leg­többször nincs szükség külön mikroorganizmus oltóanyagra, hiszen maga a kom­posztálandó anyag tartalmazza az összes ahhoz szükséges fajt. Kevés visszaoltás, vagy talaj bekeverése a folyamatok előrehaladását tovább gyorsítja. Éppen ezért nem meglepő, hogy bár végeztek kísérleteket különböző adoptált szervezetekkel, csak csekély, és nem szignifikáns különbséget tapasztaltak. Igen sok mérés készült világszerte a különböző mikroorganizmus fajok gya­koriságára, dominanciájára a komposztálás egyes szakaszaiban. Az eredmények azonban esetenként eléggé eltérőek. Nagymértékben függenek a komposztálás alapanyagától, s a környezettől (nedvességtartalom, hőmérséklet). A komposztá­

Next

/
Thumbnails
Contents