Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
2. Alföldi László: A Dunántúli-középhegység földtani körülményei
Hasonló eredményekről számolt be Böcker (1976), miszerint a karni nóri dolomitjain 55 minta átlagában 5,48% teljes hézagtérfogatot kapott, amelyből a pórustérfogat 3,83%-ot tett ki. A mészkövek mátrix poro- zitása 1% alattinak bizonyult. Laboratóriumi vizsgálatok során felfigyeltünk arra a jelenségre, hogy a vizsgálatra leadott 22 db makroszkóposán tömöttnek látszó résszegény minták közül csak 7 db-ból sikerült a szükséges 3x3 élhosszúságú mintákat kialakítani, a többi a mechanikai igénybevétel során szétesett. A Budaörs I. sz. szerkezetkutató fúrás 1200 m mélységig végig magfúrással mélyült. A fúrás dolomitban indult, és abban is fejeződött be. A fúrás mélyítése során a maganyagot (közel 100%-os mag-kihozatal mellett) módom volt tanulmányozni. A teljes maganyag tömött, hengeres 30-40 cm-es darabokban egybemaradó volt, és végig résszegénynek tűnt. Egy évtizeddel később a MAFI fagynak kitett, de csapadéktól jó minőségű fészerrel védett magraktárában megtekintettem a maganyagot, mert szerettem volna azokon további vizsgálatokat végezni. A maganyag nagyobb hányadát szögletes 1-2 cm-es murvára szétesve találtam, és 50-100 m-enként maradt 5-10 m kompakt maganyag. Kassai F. (1948) megfigyelése szerint „Az esztergomi szénmedencében a vízveszélyes szint alatt, a mészkő a bányanedvességnél mindenütt jóval nedvesebb. A látszatra teljesen tömött mészkőből is csepegő vizet kapunk, annál többet, minél mélyebben vagyunk a vízveszélyes nívó alatt, vagyis minél nagyobb a hidrosztatikus nyomás." Hasonló jelenséget tapasztaltam magam is, amikor a Nagyegyházán bekövetkezett vízbetörés (1987. február 11.) helyszínét néhány hónappal később megtekintettem és a -160-as szinten kihajtott csapoló vágatban a tömöttdolomit erőteljes izzadása volt tapasztalható. A vízbetörést megelőzően a vágattal szintben kihajtott csapoló fúrások összesen 8 mVperc hozamot szolgáltattak, és ez a hozam a nagy vízbetörés mellett is változatlan maradt. A megfigyelt esetekben nem tudjuk, mennyi lehet az alig látható és a szemmel láthatatlan rések aránya, de a kőzetek vízátbocsátó képességének a kialakulásában az ilyen strukturális mikrorepedezettség is szerepet játszhat. Az irodalomból ismeretes, hogy a résfelületen feltapadó ún. „tapadó víz" 100 atm. nyomás és vagy 60 C°-os hőmérséklettartományban leválik, és a gravitációs, ill. hidrodinamikus vízmozgás lehetősége mikroméretű résekben is lehetővé válik. Ennek a jelenségnek az 1000 méternél mélyebb régiókban különleges szerepe lehet. Mikroszkópos vizsgálatok során dyploporás dolomitban (Nagykovácsiból) 300-3000 pm átmérőjű, a budajenői fúrás dolomitjában 10-150 pm, a tűzkőmentes karni dolomitban 10-300 pm közötti repedések és 150-600 pm közötti hézagok voltak kimutathatók. A tűzkövei dolomitok és mészkövek pórusmentesek és rendkívül repedésszegények. A tapasztalatok szerint a szemcseméretek csökkenésével a repedezettségre vonatkozó hajlam csökken. Az ELTE Kőzettani Geokémiai Tanszékén végzett vizsgálatok szerint a dyplopárás dolomit uralkodó szemcsemérete 50-200 pm, a karni dolomitok szemcsemérete 10-100 pm, a nóri fődolomité pedig 10-200 pm között változott. A tűzköves vagy kovás dolomitok uralkodó szemcsemérete 14-50 pm közé esik, még finomabb szemcseméretűek a típusos dachstein mészkövek 4-15 pm közötti szemcsemérettel. A tapasztalat szerint a tiszta dolomitok kőzetszerkezete és szemcsemérete ritmikusan változik és kis százalékos arányban aprószemcsés közbetelepülések is megjelennek. Minden bizonnyal erre vezethető vissza a repedezettség mértékének előbb jelzett szakaszossága is. A Dunántúli-középhegység vastag dolomitos sorozatának rétegeire az a jellemző, hogy a mikroszkopikus réshálózathoz milliméteres nagyságrendű rések láncrendszere kapcsolódik. Ez a kétfokozatú résrendszer többé-kevésbé romboéderes térbeli felépítésű, jellegzetes térbeli rácshálót alkot. A térbeli rácsháló rendszer kialakulása és mértéke részben a dolomitosodás, részben pedig tektonikai igénybevétel függvénye és a kompresszív igénybevételt követő fellazulás termékeként jelenik meg. A rendszer romboéderes és kvázi romboéderes vagy tri- ortogonális elrendeződésében kisebb vagy nagyobb mértékben a dolomit ásvány kristálytani jellegei is szerepet játszanak, vagyis a dolomit kőzet szerkezeti tulajdonságának tekinthető. A térbeli rácsháló vagy helyesebb kifejezéssel élve résháló teszi lehetővé a víz térbeli mozgását a kőzetben és azt, hogy a víz a maximálisan akár 3000 méter vastag karbonátos sorozatot teljes egészében átjárja. A szerkezeti elmozdulások mentén, ahol a kőzettest folytonossága nemcsak megszakad, hanem vertikális és horizontális elmozdulások következnek be, ott hosszan elnyúló, többé-kevésbé mélyrehatoló, vertikális, ill. kvázi vertikális irányultságú cm vagy dm nagyságrendű rések, alkalmasint orientált vertikális réshálók tagolják a hegység tömegét és orientált gyűjtőrendszerként gyűjtik össze a térbeli résháló rendszer vizét (18. ábra). Azonos kőzetfáciesű dúsan repedezett kőzettömbben a triortogonális résrendszerek nagyjából egyenletesen oszlanak el, amiből következik, hogy az ilyen résrendszerben folyó vízmozgást szivárgó vízmozgásként értelmezhetjük, annak tu63
