Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
2. Alföldi László: A Dunántúli-középhegység földtani körülményei
elvesztette, felszín alatti vízválasztóként azonban ma is rendkívül határozott vonulat. A Budai-hegység D-i letörésénél ez a felszín alatti vízválasztó szerepe is megtörik, mert hiszen a hegység-magot vastag mezozóos karbonátok fedik (15. ábra). A kibúvások és a fúrásokban feltárt anhidrites képződmények (tabajdi, diósdi, alcsútdobozi fúrás) szerkezete, megjelenése áttolódásra utaló igénybevételt nem mutat. Teljesen valószínűtlennek tűnik, hogy az egyébként tektonikailag közismerten mobilis anhidritek és alsótriász márgák eredeti fácies (réteg) helyzetüket megtartva, az átlagosnál nagyobb töredezettség és kőzetszerkezeti torzulás nélkül, a Buda-pilisi egység rotációs elfordulásának bázisául, csúszó felületéül szolgálhattak volna. A szerkezeti helyzetből következően a Buda-pilisi hegységrész és a Ny-i oldalán lévő medenceövezet, ill. a kapcsolódó Vértes-gerecsei vonulat különleges hidrogeológiai helyzetbe került, mert a hegység K-i oldalát nem zárja le felszín alatti vízre- kesztő sorozat. Nem pusztult le és nem hiányoznak a triász karbonátos sorozatok, hanem a peremén, ill. az Alföld szegélyén mélymedencék aljzatát alkotva - 1000-től—3000 m tengerszint feletti magasságban akár - 5000-6000 m mélységig lehúzódhatnak. K felé Mátyásföld, Túra és Nagykáta térségében még tártak fel mélyben fekvő triász-karbonátos vízadókat. Az É-i, Budai-hegységrész valószínűen már nem tartozott az őshegység főtömegű gerincvonulatához. Ajúra és a kréta üledékek teljes hiánya azonban mégis arra utal, hogy a Buda- pilisi egység az őshegység peremi, gyenge relief energiájú, ennek megfelelően lassabban pusztuló előhegységi dombvidékéhez tartozhatott. Ezt támasztja alá, hogy Ny-on és K-en (mátyásföldi fúrás kréta képződményei) kréta képződmények transzgredálnak az egykori hegyperemekre és erre utal a karni, nóri képződmények lepusztulása, ill. a ladini képződmények elterjedése a Budai-hegységet Ny-ról övező térségében. 2.2. A Dunántúli-középhegység felszín alatti vízrendszere 2.2.1. Vízvezetőképesség és a karsztosodás kérdései A karsztosodás meglehetősen bonyolult, több hatótényező által szabályozott komplex folyamat. Akarszt- korrózió alatt elsősorban a mészkövek sajátos oldásos, denudációs folyamatait értjük. 15. ábra. A Dunántúli-középhegység egyszerűsített alaphegység térképe Haas J., Budai T. 2002 nyomán 60
