Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
2. Alföldi László: A Dunántúli-középhegység földtani körülményei
zéphegység egész területén magas hőmérsékletű tipikus termálvizek csak a Budai-hegység szegélyén fordulnak elő, és a hegység D-i előterében 100-125°C-os vizek már 1000-1500 m mélységben fellelhetők. A Dunántúli-középhegység teljes területén, vagy annak elfedett vonulataiban hasonló hőmérsékletű vizek sehol sem fordulnak elő. A csapáselfordulás nem feltétlen rotációs mozgás következménye, hanem a triász-kréta őshegység morfológiájából, a bázisképződmények kaptafaszerű szerepéből is jól levezethető. A mai hegység vonulatából DNy-ról K felé a hegység K-i oldalát szegélyező permi hegységmag csak a Budai-hegység D-i oldalán bukik a triász sorozat alá. Az őshegység a Velencei-hegység gránitjainak és a környezet gyengén metamorfi- zált paláinak a felszínre kerülésével kirajzolja az egykori gerincvonulatot. A gerincvonulat mindkét oldalát az ENy-i és a DNy-i szárnyon perm és alsótriász képződmények övezik, a DK-i szárnyon a középső- és felsőtriász sorozat tagjai hiányoznak, lepusztultak. Ezen hosszú vonulat mentén az eredeti kifejlődésében több mint 3000 m vastag karbonátos sorozat teljes egészében lepusztult, ami egyrészt az bizonyítja, hogy az őshegység vagy lassan hosszasan emelkedő középhegység jellegű, vagy gyorsan kiemelkedett, majd lepusztult magashegység vonulat kellett hogy legyen. Az egykori fokozatos magasságcsökkenést a Budai-hegység D-DNy-i előterében és a Zsámbéki-medencében fellelhető ladini képződmények vezetik be. A karni képződmények jelenléte már egyértelműen csökkenő lepusztulást jelez. A perm-triász képződmények elterjedése, a Budai-hegység helyzete a tektonikai elemzőknek sok gondot okozott és a nagyszerkezeti vázlatok általában Budapest környezetében elbizonytalanodnak. A Balaton-vonal és a „közép-magyar megatektonikai" vonal helyzete bizonytalanná válik. Valószínűbbnek tűnik, hogy a megatektonikai vonalat a térségben az Alsónémedi-Üllő vonalában kirajzolódó 3500 m-es mélysüllyedék, vagy annak D-i, a bugyi-i szerkezettel jelzett határvonala jelöli ki. A mélysüllyedékben a permo-triász képződményeket valószínűsítenünk kell, egyrészt azért, mert a bugyi-i fúrásban harántolt kainozoós konglomerátumban perm kavicsokat találtak, másrészt azért mert a tököli és diósdi fúrásokban feltárt 100 C°-nál nagyobb hőmérsékletű vizek geotermikus számítások alapján legalább 3500-4000 m mélységekből származnak, és onnan áramlanak fel a budai forrásvonal felé. Márpedig ilyen mélységben lévő alaphegységi képződmények (karbonátos tározók) a környéken kizárólag ebben a süllyedékben fordulnak elő (14. ábra). A DNy-EK csapású őshegység vízválasztó vonulatot kellett, hogy alkosson, amelynek gerincétől egyfelől DK, másfelől ENy irányba kellett, hogy legyenek az erózióbázisok, ill. ott azok fellelhetők. Az őshegység paleo- zóos vonulata a Balaton-velencei egység vonulatában, a felszínen jól követhető. A gyökeréig lepusztult röghegység regionális felszíni vízválasztó szerepét többé-kevésbé 14. ábra. Az alaphegység tengerszinthez viszonyított elhelyezkedése Budapest környezetében, az Alsónémedi-Üllő vonalában kirajzolódó 3500 m-es mélysü- lyedék (Alföldi L. 1965) 59
