Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
2. Alföldi László: A Dunántúli-középhegység földtani körülményei
A térség fejlődéstörténetében a szárazra kerülések és tengerelöntések, transzgressziók és regressziók, lepusztulások és újabb üledékképződési ciklusok sokasága ismerhető fel. Az egész térséget illetően aligha lehet a történéseket úgy rekonstruálni, hogy pontosan meg lehessen mondani, vajon az adott lepusztulás mikor, milyen üledékeket és milyen mértékben érte. Az azonban bizonyos, hogy az őshegység gyökeréig lepusztult gerincvonulata a triász végétől napjainkig felszínen volt. Az egykori őshegység elhelyezkedését elég jó közelítéssel ismerjük. A mezozóos és annak bázisát képező paleozóos képződmények mai elhelyezkedése támpontul szolgál az egykori ősföldrajzi jelenségek rekonstruálásához. A mezozóos tározóink vastagsága jelenlegi megjelenésben tektonikai és lepusztulási hatások következtében tág határok között változik. Első rátekintésre felismerhető egy féloldalas felépítés, amit tekinthetünk fél antikliná- lisnak (a Bakony térségében szinklinóriumnak), lényege azonban az, hogy a hegység K felé a Sármelléktől a Budai-hegység D-i letöréséig a felszínen, vagy fiatal képződményekkel fedve felsőperm partszegélyi és tengeri üledékei találhatók, amelyek a hegység tektonikai bázisát alkotó magmás és metamorf képződményeken fekszenek (11. ábra). A hegység tektonikájával, szerkezetével foglalkozó szerzők ismételten felhívták a figyelmet arra, hogy az első rátekintésre rögszerkezetet mutató triász, ill. mezozóos hegységtömegben térrövidülés, hajlításos igénybevétel és rátolódás jelei ismerhetők fel (12. ábra). Valószínűsítették, hogy a felsőkréta előtti alaphegységet igen nagy excentrikus tangencionális erőhatás érte, aminek következtében az egyes mezozóos karbonátos kőzet-tömegek akár pikkelyesen is egymásra tolódhattak. Wein Gy. (1969) 50%-os térrövidülést sem tart kizártnak a Budai-hegység területén. A felszíni kibúvásokban és a mezozóos képződményekbe mélyen behatoló szerkezetkutató fúrásokban 30-70°-os dőléseket mértek, ami a kompresszív eredetű rétegtorlódás kétségtelen bizonyítéka. A budaörsi fúrásban a felső szakaszon 60°-os dőlést mértek, a vulkánit alatt (800 és 1200 m között) 40M5° volt mérhető. Hasonló dőléseket a morfológiai és a földtani hegység területén lemélyített szerkezetkutató fúrásokban is mértek. A Vértesben és a Gerecsében a hegység átlagánál kisebb térrövidülés és kvázi vízszintes elmozdulás tapasztalható. A kompresszió 50% térrövidülést is okozhatott, pikkelyes rátolódások vagy áttoló- dások nélkül is. Wein Gy. szerint az excentrikus erőhatás következtében egyes pászták tengelye eltolódott és a csapásra merőleges nyírási, transzkurrens törések keletkeztek. Ma a középhegység morfológiáját EENy-DDK irányú fő szerkezeti övék, regionális törések határozzák meg és az ilyen törések hosszú pásztában tagolják az egész hegységvonulatot. Az erre merőleges törésrendszer kisebb jelentőségű, kevésbé alkot regionális öveket, és Triász képződmények Permi üledékes képződmények j Paleozóos kisfoké metamorf kőzetek Felső pannóniai képződmények 2 Alsó pannóniai 1 képződmények 3 Miocén Eocén üledékes kőzetek 6 Helsö kréta 1 képződmények 7 I Jura ! _J képződmények 8 Oligocén képződmények Metamorfizált jura-alsó kréta , Paleozoos nagytól ^ metamorf kőzetek fokú m 1000 0 1000 2000 3000 4000 5000 6000 ENY Soproni-hg. DK Déli-Bakony Balaton- felvidék 11. ábra. Jól felismerhető feltolódás a Déli-Bakony és Balaton-felvidék szelvényvonalában. Haas J. után a Magyar Állami Földtani Intézet földtani szelvények sorozatából, 1988. 57
