Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (MTA, Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2007)
2. Alföldi László: A Dunántúli-középhegység földtani körülményei
Szerkezeti elmozdulás hatására Fácies változás és szerkezeti elmozdulás hatására A mélyben áramló víz útja Karsztosodott, kavernásodott mészkő A nyomásgrádiens változása a szelvény mentén ' s x| Repedezett hs _\ I dolomit 9 . ábra. Többszakaszos lepusztulásig jutott kőzettömeg elmozdulása során létrejövő kapcsolatrendszerek kialakulásának lehetősége vízvezető rendszer vázszerkezetét túlsúlyban a felső triász karbonátos sorozat képviseli. A felső triászon belül különösen jelentős a nóri fődolomit, amely a Zalai-medencétől a Budaihegységig közel azonos, 1000 m vastagságot is elérő, többé-kevésbé összefüggő rendszert alkot. A Keszthelyi-hegységtől a Budai-hegységig széles elterjedésben található fődolomit, a középhegységi triász legnagyobb felszíni elterjedésű és legvastagabb képződménye. A fődolomitra települő dachsteini típusú nóri, raeti mészkő jól karsztosodott, tipikus karsztrendszere- ket tartalmaz. Az Iszka-hegyen, az Északi-Bakonyban és a Vértesben a dachstein mészkő képződése már a nóri végén megindul, ill. átmeneti rétegekkel települ a fődolomittal. Az átmeneti meszes dolomitos, dolomitos mészkő rétegcsoport ÉK felé haladva egyre mélyebb ré- tegtani helyzetbe kerül. A Pilisben és a Budai-hegységben Oravecz szerint már az egész nóri emeletet kitölti és a raetiben már teljes kiemelkedés is lehetséges. Hidrogeológiai szempontból meghatározó jelentőségű, hogy a két kb. 1000-1000 m vastag dolomit sorozatot, vagyis a ladini diploporás dolomitot és a nóri fődolomitot kb. 500-600 m vastag karni sorozat választja el egymástól, amelynek meghatározó képződménye a kami márgacsoport. Ennek vastagsága a hegység különböző részeiben eltérő, de a néhány száz méter vastagságot mindenütt elérő középszürke márgasorozat, amelyet viszonylag vékonyabb mészkő és dolomit rétegek, lencsék tagolnak. Ez a márgasorozat a Vértesben, a Gerecsében, a Budai- és a Pilis-hegységben kevésbé karakteres kifej- lődésű, általában a bakonyinál kisebb vastagságban és meszesebb kifejlődésben fordul elő. Ebben a térségben a karni sekély tengeri kőzetféleségek rendkívül változatosak és a tűzköves, kovás dolomitok alkalmasint a márga sorozatnál is jobb vízrekesztők lehetnek. Eredeti kifejlődésében a triász sorozat hidrogeológiailag kétszintes vázszerkezetet alkotott és a litofácie- sek változékonysága a szinteken belül különböző orientáltságú kényszerpályákat alakított ki. A szerkezeti igénybevétel hatására létrejövő vertikális elmozdulások a kényszerpályákat megtörték, és a nagyobb (néhány száz méteres) elmozdulások mentén az egyes szintek is kapcsolatba kerülhettek egymással. A hegység sok tízmillió éves ismételt lepusztulása a rendszert tovább bonyolította, mert az erősebb lepusztulást szenvedett térségekben csak a ladini mélyebb szint vázszerkezete és a perm maradt meg. Ezzel szemben a kevésbé lepusztult térségekben mindkét szint, sőt tipikus karsztos vázszerkezet is jelen van. A többszakaszos szerkezeti igénybevétel és a velejáró elmozdulások tovább bonyolították a képet, mert azonos lepusztulásig jutott kőzettömeg elmozdulása során egyetlen szerkezeti lépcsősorozat mentén különböző kapcsolatok alakulhattak ki (9. ábra). 2.1.1. Ősföldrajzi áttekintés Az alaphegységi konszolidált kőzetek víz-, ill. folyadéktározó képességét döntően tektonikai igénybevétel során létrejött kőzetszerkezeti változások alakították ki. A tektonikai igénybevétel hatására létrejövő töredezettség elsődleges preformációt képez a vízmozgás, szivárgás, töréses övékben való vízáramlás útján való kőzetoldódás számára. A Dunántúli-középhegység fő tömegét alkotó karbonátos-mezozóos kőzettömeg hegységszerkezeti igénybevétele, annak jellege, mértéke egyes kőzettípusoknál igen nagy eltéréseket mutat, azon kívül az egyes kőzetfáciesek különböző mértékben reagálnak az igénybevételre és az azt követő oldó hatásokra is. A kőzetek képződése óta eltelt százmillió évek során felszíni változások és tektonikai igénybevétel sokasága követte egymást. 53
